Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A felségjog a hadügyekben

A FELSÉGJOG A HADÜGYEKBEN. 67 kimutatni igyekezzünk, miszerint az egységes vezérlet ott csak a közös hadseregre s nem az egész fegyveres erőre vonatkozik: csak azért, hogy abba a nyelv meghatározásának jogát is belemagyarázhassuk. Az egés\ fegyveres erőnek egységesnek kell lenni (vezérlet, vezénylet és belszervezetben), de nem «egynyelvűnek)). Az egész fegyveres erő egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét alkotó elemei szerint megállapitják véderőtörvényeink, mig a fölfegyvérzést és fölszerelést is ugyanazonossá teszik: csak a közös hadsereg nyelvéről hallgatnak. Nem azért, mert az 1867-ben a fölségjogok közé lett volna sorolva, hanem mert róla hallgatni akartak. A közös hadseregben a vezénylet és szolgálat nyelve a német maradt a nemzet törvényhozásának hallgatag hozzájárulásával: azért nem szabályozza a törvény a nyelvkérdést a közös hadseregben. Azt mondják, hogy a honvédség és nápfölkelésnél a magyar nyelv törvénybeigtatása azért volt szükséges, mert itt «kivétel» történt s a kivétel a szabályt még megerősiti: azért maradt meg a német vezényleti nyelv a közös hadseregben. Ez nem való. A szabály az, a mit a természetes jog ad, hogy a «magyar hadsereg» nyelve a magyar legyen. Ha kivételt akarunk statuálni, azt kell törvénybe iktatni, hogy a magyar fegyveres erő mely részében ne legyen magyar a szolgálat és vezénylet nyelve. Angyal Dávid értekezése számos fontos adatot tartalmaz a kiegyezésre nézve: de épen az 1867 : XII. t.-cz. 1 1. §-ára vonatkozó magyarázata, argumentatiója a leggyengébb, adatai hézagosak, bizonyítékai pedig alig vannak, melyek álláspontját látszólag is támogatnák. Azt mondja Angyal, hogy a «magyar hadseregre* vonatkozó idézetem Deák Ferencz 1867 márcz. 28-iki beszédéből helyes, csak az a baj, hogy tovább kellett volna idéznem. Kár, hogy Angyal nem mondja, hogy a beszéd melyik részét kivánta 5*