Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Norvég büntetőjog

SZEMLE. pontjával). A magáninditvány 6 hó alatt terjesztendő elő, attól a naptól számítva, a mely napon az elkövetett bűncselekmény és annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott (a magyar Btk. IIÓ., 112. §-a szerint az inditványozási határidő } hó). Az indítvány vissza nem vonható (ellentétben a magyar Btk. álláspontjával). A különös rész kidolgozására kevesebb gond van fordítva. A büntetendő tényálladékok felsorolása sem szabatosnak, sem kimerítőnek nem tekinthető. A büntető codificatio homlokköve a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege, magából a codexbő! kiszorult. Ebből, valamint a tényálladékok szakadozottságából és laza összefüggéséből arra kell következtetnünk, hogy a N. a jogszabályoknak analógia utján való kiterjesztését megengedi. A törvényhozó a cselekmény indító okait, a motívumokat sem emeli ki. Csak az általános részben utal a nemes és a közönséges motívumok közötti különbségekre. A N. álláspontja szerint a súlypont lassanként kezd áthelyeződni a codifikált jogról a birói arbitriumra, a mivel párhuzamosan halad az alkotmányjogi biztosítékoknak a büntetőjogban való háttérbe szorítása. Ez természetszerű fejlődés folyománya. Az olasz codex még a tényálladékok felsorolására fekteti a fősúlyt, a motívumokat azokba beleszövi. A svájczi javaslat már áthelyezi a súlypontot az általános részre, a tényálladékok népszerű formát öltenek, a motívumok átköltöznek az általános részbe és ott soroltatnak fel, a N. pedig sem a tényálladékok kimerítő felsorolására súlyt nem fektet, sem a motívumokat nem codifikálja, hanem megállapításukat nagy részben a birói arbitriumnak engedi át. Ellensúlyozóul és alkotmánybiztositékul az eljárási jog terén az esküdtek hatásköre kiszélesítetett. Ez a N. legfőbb jellemvonása. Friedmann Ernő. SZEMLE. — A hadügyi felségjogokról. AJogállam legutóbbi füzetében (1905. évf. 667. 1.) emiitettük, hogy Rohonyi Gyula még folytatni fogja dr. Jás\i Viktor e tárgyról irt czikkének czáfolatát. Rohonyi válaszának folytatása és befejezése a Budapesti Napló IQ03. évi nov. 30-iki számában jelent meg. A jeles szerző ebben megdönthetetlen érvekkel kimutatta ellenfele amaz állításának tarthatatlanságát, hogy az 1867 :XII. t.-cz. 11. §-a nem az egész fegyveres erőre, hanem csak az úgynevezett közös hadseregre vonatkozik; s miután ennek ellenkezőjét bebizonyította: ezután ép oly meggyőzően kifejtette, hogy az emiitett törvény nem oldotta meg a hadsereg nyelvének kérdését, különösen pedig nem utalta azt a hadügyi felségjogok közé. A hadsereg nyelve Rohonyi szerint nem a bek\erve\et, hanem a véderös\erve\ei nagy kérdései közé tartozik. A míg tehát a vezérlet, vezénylet, és belszervezet az egész fegyveres erőben egységes: addig a zászló és a nyelv nem egységes. E kérdések szabályozása nem az 1867: XII.