Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 15. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 419 a suly osabb részesség absorbeálja az enyhébbet, tehát a felbujtás a segélyt, a tettesség a felbujtást is, a btkv 95. §-a értelmében. így rendesen, habár nem a 95. §-ra hivatkozással, az ítélkezés is, pl. felbujtás és segély találkozása esetében 1889 márcz. 22.,1 1884 jan. 19.,2 1897. okt. 20.3 tettesség és felbujtás találkozása esetében 1888 decz. 29.,+ 1883. febr. 28.,5 1884 febr. 14.;6 ellenkezőleg 1885 febr. 6.,7 mely a vádlottat mint felbujtót és tettest mondotta ki bűnösnek. V. 72. §. — Kétségtelen értelme nem az, hogy a segéd a tőle különböző tettesnél enyhébben büntetendő, hanem az, hogy a segéd enyhébben büntetendő, mint ha ő tettes volna. így az alsóbiróságok ingadozó felfogásával szemben az állandó curiai gyakorlat. így pl. 1884 ápr. 30.ü szerint a 72. §-nak szabálya csak a büntetési tételre, nem pedig a concret büntetésre áll; 1898 okt. 27.9 a kir. ítélőtáblának ama indoka ellen, «hogy a segédet azért mondta ki vétségben bűnrészesnek, mert a sikkasztás a tettessel szemben a 92. §. alapján vétségnek minősíttetett", helyesen hangsúlyozza, «hogy a tettes bűnösségének enyhébb mérlegelése nem zárja ki azt, hogy a bűnsegéd cselekménye súlyosabb természete szerint biráltassék el». VI. 73. §. — 1. Tárgya az u. n. excessus mandati. Ez kétféle: a) qualitativ; b) quantitativ, a szerint, a mint a tettes másnemű — pl. lopás helyett gyilkosságot —, vagy hasonnemü, de súlyosabb büntetési tétel alá eső bűncselekményt követett el, mint melyre a felbujtó reábirta, pl. egyszerű lopás helyett minősített lopást. 2, A qualitativ excessus a felbujtónak soha sem számitható be; ugyan ez áll a quantitativ excessus esetében is. Elvi szempontból a két eset között nincs különbség. De az utóbbi esetben sokszor nehezebb a bizonyítás. Altalános szabály, hogy a felbujtó a dolus eventualisért is felelős, mert ez is szándék. Culpa alapján ellenben felbujtói minősége meg nem állapitható. Ez a culpaért való felelősséget — ott, a hol annak helye van — ki nem zárja. A felbujtó tehát culpa esetében nem felelős, mint az excessusban elkövetett szándékos bűncselekmény részese, de felelős lehet azon az alapon, hogy a jogsértő eredményt gondatlanságból okozta. Carrara különbséget tesz: «excessus az eredményben» és «excessus az eszközökben» között. A megkülönböztetés elvileg tarthatatlan ugyan, de az eszk őzökben való excessus mint bizonyítási szabály nagyon jól értékesíthető. Ha ugyanis bizonyítva van, hogy a tettes az alkalmazott eszközökben a felbujtó által felállított határokat meg nem tartotta, mert pl. a bántalmazáshoz dorongot használt, holott a felbujtó csak vékony vesszőnek használatát kötötte ki, azért a súlyos testi sértésért, a mely vessző1 U. o. 18. k. IJI. I. — 2 CD. 1. k. 65. 1. — 3 BJT. 15. k. IJJ. 1. _ 4 CD. 5. k. íj. I. — 5 BJT. 8. k. 255. 1. — 6 U, o. 25. I. — 7 U. o. 10. k. 177. 1. — 8 U. o.' 8. k. jjo. I. — 9 U. o. $9. k. 24. 1. 28*