Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 15. r.

420 BÍRÓI GYAKORLAT. vei nem és csakis doronggal volt okozható: a felbujtót felelősség nem terhelheti. Más szabály — melyet Impallomani fejt ki — ez: Határozottan nyilvánított akarat esetében az elkövetett többletért, mint excessusért. a felbujtó nem felelős, mert ez a többlet meghaladja a felbujtó akaratának határait. Nem felelős tehát a felbujtó pl. a betöréses lopásért, ha a megállapodás kifejezetten egyszerű lopásra szólt; a gyermeknek járatlan helyre történt kitételeért nem felel az. a ki kifejezetten járt helyre történendő kitételre adott megbízást. Határozatlan akaratnyilvánítás esetében ellenben a felbujtó részéről dolus eventualis forog fenn; nincs excessus, s igy az eredmény a felbujtónak beszámítandó. Az irányadó szabályt legrövidebben akként formulázhatjuk: «Excessus — s azért be nem számitható — az eredmény, melyre vonatkozólag a tettest dolus, ellenben a felbujtót még dolus eventualis sem terheli». A többi ténykérdés. j. Alesetek. — Az önmagában egyszerű jogi kérdésnek (bonyolult csak a ténykérdés lehet) csak összebonyolitására szolgált oly eseteknek az excessus szempontjából tárgyalása, a melyek absolute nem vonhatók e fogalom alá. Ilyen esetekül, minr á'eseteket, kiemelendők különösen: a) ha a tettes hasonnemü, de enyhébb bűncselekményt követ el, mint a melyre a felbujtó reábirta, pl. minősített lopás helyeit egyszerű lopást. A felbujtó feltétlenül felelős, mert a több a kevesebbet magában foglalja: 1 b) ha a tettes a felbujtás folytán elkövetett bűncselekmény kapcsán s annak elkövetése kapcsán oly más bűncselekményt követ el, a melyért culpa alapján felelősséggel tartozik. Pl. a felbujtott tolvaj a lopás alkalmával gondatlanságból tűzvészt okoz. A tolvaj gondatlansága a felbujtónak be nem számitható, de a felbujtó saját gondatlansága alapján felelős lehet; c) a felbujtás folytán elkövetett cselekménynek a tettes szándékát meghaladó eredmény, praeterintentio esetei. A praeterintentionalis eredmény a részesnek ép ugy számítandó be, mint a tettesnek, tehát feltétlenül, ha a beszámításhoz a causalitás önmagában is elegendő — pl. 306. —, ellenkező esetben csak akkor, ha a részest is a beszámításhoz szükséges culpa terheli — pl. 424. §. —; d) aberratio ictus és error in objecto esetei. Az eredmény a részesnek ép ugy számítandó be, mint a tettesnek. 4. ítélkezés. — 1884 decz. 9.2 a segédnek a $36. §. 5. pontja szerinti minősítést be nem számította, mert nem vette bizonyítottnak, hogy az előzetes egyetértés a lopás elkövetésének módjára is kiterjedt. A bünsegélyt az állapította meg, hogy vádlott a lopásból származó haszon biztosítása iránt a tettessel megelőzőleg egyetértett. Ez ítélet szerint tehát a dolus eventualis az excessust nem zárja ki; ellenkezőleg 1896 máj. 28. 1 azon a helyes alapon, hogy az excessust már a dolus eventualis is kizárja, * Az enyhébb, de másnemű bűncselekmény ellenben mindig excessus s a felbujtónak be nem számitható; nem ugyan a 7?. §. alapján, mely erre az esetre ki nem terjed, hanem a 69. §. alapján. — 2 CD. 1. k. 201. I. — 3 BJT. JJ. k. 12. 1.