Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás

4°4 Dí KÁRMÁN ELEMÉR a polgári jogban ismeretes hátrány érje a vádló-ügyfelet ez elállása folytán. Plausibilissá teszi ezt a következtetést az a tapasztalat is, hogy szakirodalmunkban az accusatorius elvnek oly lelkes hive és előharczosa, mint dr. Fayer László ismételten felvetett oly nézetet, mely a kir. ügyészségnek a váddal való rendelkezési jogát korlátozni kívánja. «Bűnvádi eljárás»-ának 9. lapján, valamint «Vezérfonal »-ának 11-ik lapján azt állítja, hogy a vádelv lényegéhez tartozik, hogy «a vádló nincs jogositva a vád tárgyát egyoldalulag megváltoztatni*. Szintúgy ismeretes az a vita, melyet ugyanő a «Jogtudományi Közlöny*) 1904. évi folyamának 51. s 1904. évi 2. 3., és 5. számában folytatott a Bp. 38. §-a körül, vitatván, hogy ha a biróság valamely felsőbb fórum megsemmisitő határozata következtében uj tárgyalást tart, ezen az uj tárgyaláson a kir. ügyész a vádat el nem ejtheti. A vádelejtést a vádlónak az anyagi igazság érvényre juttatására megadott jogaként vagyok hajlandó felfogni. A vádelven nyugvó tervezetek és rendszerek azt el nem ismerték; az ujabb eszmék szülötte az, a mely a kir. ügyésznek mind nagyobb mértékben hajlandók megadni az obiectiv mérlegelésből folyó jogosítványokat. A Bp. 323. §-a nem is szab semmiféle korlátokat a kir. ügyész vádelejtése elé, kivévén azt, hogy a vádelejtést indokolnia kell. Ezek az indokok nem lehetnek egyebek, mint a felmentő Ítélet indokai, a melyek a Bp. 326. §-ának négy pontjában soroltattak fel. Minden ily esetben a kir. ügyésznek joga van, de el is kell ejtenie a vádat. Az a ma nagyon divó tétel, hogy «mint ügyész vádolnom kell, ha mint biró felmentő Ítéletet is hoznék» merő frázis a vád illustrálására. Alig van visszataszitóbb jelenség, mint a szerencsét próbáló vádló, a ki vádat emel, de ha a biróság a vádlottat felmentette: ebben megnyugszik. Az állam functionáriusa csak meggyőződésből vádolhatja az állam polgárát. A polgári per felperese, a főmagánvádló