Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 5. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 13. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 289 rénylők összejöttek, a kinél a tettes a tett elkövetése előtt tartózkodott, s a kinek lakásán a puskát elrejtették; 1882 márcz. 7.1 szerint bűnsegéd a nő, a ki az 1V4 éves gyermeket ölében tartotta, mig anyja a mérget a gyermek szájába öntötte. Az alsóbiróságok tettességet állapítottak meg. Ez az eset azért érdekes, mert ha nem olyan kis gyermekről, hanem oly felnőttebb gyermekről volna szó, a kinek ölbentartása az ellenszegülés legyőzésére szükséges, kétségtelenül társtettesség forogna fenn; 1885 ápr. 4.' segéd az, a ki átadta társának a vizzel telt poharat, melybe ez gyufaoldatot öntött s jelen volt, midőn társa a folyadékot az áldozatnak beadta; 1882 márcz. 22.3 a megelőző egyetértés hiánya miatt nem bünsegély annak cselekménye, a ki a bűntett elkövetésénél jelen volt, annak meggátlására közbe nem lépett, a büntettet fel nem jelentette, sőt a bűntett elkövetése után a hullát a mezőre kivinni segítette. Az elsőbiróság — tévesen — bünsegélyt állapított meg; ellenkezőleg 1895:555. sz.4 bünsegélyt állapit meg azon az alapon, hogy vádlott az ölésnél jelen volt s megakadályozására semmit sem tett; 1884 jan 23.5 helyesen bűnsegédnek nyilvánítja a teltet elkövetett fiatal nőnek férjét, a ki résztvett a gyilkosság tárgyában tartott tanácskozásoknál, s nejét az áldozathoz (nagyanyja) kísérte; 1001 április 10.6 bünsegély megállapítása a jelenlétet kimondó esküdtszéki verdikt al apj an. b) Hatóság elleni erőszak — btkv 165. §. — esetében bünsegély megállapítása a vádlottak ellen, a kik társukat, a ki az erőszakot elkövette, az ellenállásra biztatták s a hatósági közeget körülfogták. Félreismerésével annak, hogy a veszélyes fenyegetés ismérvét megvalósító ez a magatartás tényálladéki cselekmény, s igy társtettességnek minősül. 1883 jan. 18.7 c) Kettős házasság esetében 1883 jun. 18.8 helyesen menti fel az anyát, a kit az elsőbiróság azon az alapon elitélt, hogy fiának nősülési szándékáról és arról is tudomással birván, hogy a leány kezét az apa megkérte, fiának fennálló házasságát senkivel nem közölte. d) Lopás. — Mellőzve e helyütt azokat az eseteket, a melyek azzai a vitás kérdéssel függnek össze, mikor tekintendő a lopás bevégzettnek, az őrtállót állandó gyakorlatunk bűnsegédnek minősiti; 1881. 9704. sz.9 azon az alapon, hogy a vádlottak kocsin haza menvén, útközben elhatározták, hogy az útba eső malomból gabonát lopnak; a malom irányába érvén, A. a malomba ment s onnan egy zsák gabonát kihozva, azt C-nek adta, a ki a zsákot a kocsira tette s ezzel eltávoztak: C. és B. vádlottakat segédeknek minősítette a másodbirósággal szemben, a mely C-t társtettesnek mondotta, B.-t pedig — tisztán negatív magatartás alapján — felmentette; 1882 márcz. 14.10 szerint nem társtettes, hanem segéd, a ki 1 U. o. j. k. 405. 1. — 2 U. o. 6. k. 242. I. — 3 U. o. 18. k. 592. 1. — • U. o. JJ. k. 144. I. — 5 U. o. 8. k. 72. 1. — 6 U. o. 44. k. 172. I. — 7 TJ. o. 6. k. 266. I. — ö U. o. 8. k. 56. 1. — 9 U. o. J. k. 2j5. 1. — 10 U. o. 4. k. 41. 1.