Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához
RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 205 Ugyanazért sürgetnünk kell, hogy a BTK. 263. §-a bevezetésében mindenekelőtt azt az elvi kijelentést tegye, hogy a valódiság bizonyítása rendszerint meg nem engedtetik; azzal kapcsolatosan a kivételeket ki kell pontról pontra jelölni. így azután elesnék szüksége annak, hogy mindazok az esetek (264. §.) külön felsoroltassanak, melyeknél a bizonyítás feltétlenül tilos. A 263. §. kiterjeszkedik a rágalmazás és becsületsértés eseteire egyaránt. Nem alaptalan annak a kérdésnek felvetése, hogy megáll-e helyesen ez az intézkedés a becsületsértés eseteiben is? Felvethető annál inkább, mert ha a 2^8. §-ból töröljük a «többek» előtti alkotó elemet, a rágalmazó tényállítás nem fog csupán annak hiján becsületsértésre lefokozódni. A rágalmazásnál csakhamar tisztán áll a bizonyítás feladata. Tény állíttatik, tehát való-e ez a tény? A becsületsértésnél ez a feladat már nem oly egyszerű. Itt a támadó fél tulajdonképen csak véleményt mond, a sértett egyén tulajdonságait becsmérlőén leirja vagy szitkokkal kiszínezi. Miként és mivel lehet ezeket igazolni és bizonyítani. Ez igen complikált feladat; ott, a hol a kimondott vélemény tapasztalt tényekből vagy adatokból alakult ki, ott lehet ezeket bizonyitási anyagul produkálni, és abból lehet a bírónak következtetni, hogy a támadó véleménye igazolt-e vagy sem. Ez — kétségkivül — igen kritikus feladat, de nem megoldhatatlan. Azonban van egy egész sereg és pedig legsűrűbben használt gyalázó kifejezés, mely ilyen tényekre vagy adatokra vissza nem vezethető. Mi történjék ezekkel? Vagy miként alakuljon a bizonyítás a reális injuriánál ? Még egyéb kérdések is tódulnak fel, melyekre teljesen megnyugtató választ nem kapunk. Ezekkel számolt pl. az 1848. évi sajtótörv. 24. §-a, mely az állított tény bizonyítását emeli ki és a bizonyítás sikerének esetére a büntetőjogi beszámítást kizárja, de hozzáteszi "kivévén azt a megbecstelenítést, mely a tényállítás folytán megtörtént, a nélkül, hogy magából a tettből szükségképen következett volna». A németbir. bünt. törv. 192. §-a szintén fenhagyja
