Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához
RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 189 Erre az okoskodásra azonban az élet fájós példákkal reáczáfolt már elegendőképen. Utalok azokra a szegény leányokra, a kik bizalmi vagy hivatali állásban tisztességesen megkeresték kenyerüket, és a kiket az alattomos szájról-szájra járó rágalom a halálba kergetett. Utána meg is lett a publicitás, melyet a mintául vett 1843-iki javaslat közmegbotránkozásnak jelöl meg. Itt van az a pont, mely a rágalmazás és becsületsértés elhatárolásánál a következetességet elejti. Ugyanis, ha az állított tényt nem hallották «többen», akkor az devalválódik gyalázó kifejezéssé. A rágalmazás egyszerre becsületsértés lesz. Valóban kinos benyomást tesz az, hogy a törvénynek ez a rendelkezése a bűnvádi eljárás folyamán mit eredményez. A Btk. életbeléptetése előtt a magyar bíróságok az úgynevezett «könnyű» rágalmazásokat és becsületsértéseket a «nyelvváltsági» eljárásra utalták. Ezt a polgári biróságok végezték. Ámde ott, -a hol súlyos tényállítások forogtak fenn azzal a következménynyel, melyet a mostani 2158. §. megjelöl, mindig megindult a bűnvádi eljárás a törvényszék előtt az 171 ^ : VII. t.-cz. 8. §-a nyomán, épen ugy az 1848: XVIII. t.-cz. 10—12. §§. eseteiben. A publicitást az akkori birói gyakorlat nem kereste, s midőn azután a Btk. életbelépett, a 258. §-nak ez a része a legkülönbözőbb értelmezésre nyújtott okot, természetesen leginkább a régi gyakorlat szellemében. Az a «többek jelenlétei) egész sorát a kétes kérdéseknek szülte. Valóságos furor arithmetikus keletkezett, midőn megindult a számitás. A kettő elég-e a többhöz, és ha igen, e kettőbe beleszámitható-e a jelen volt sértett fél is; vagy a többhöz kettőnél több kell, és mennyi, a sértett féllel vagy nélküle, stb. ? Végre beleszólott a kir. Curia az 1884. évi márczius hó 12-én kelt 32. sz. döntvényével, mely valóban fontosabb kérdéshez méltó bő indokolással kijelenti, hogy «rágalmazás nem követtethetik el, ha a Btk. 2^8. §-ában körülirt minőségű tény csupán két személy előtt állíttatott». Valóban megdöbbentő conclusio!