Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Csemegi Károly müvei

I 20 IRODALOM. hivatalát s a Curiához megy tanácselnöknek. Boldog ember, ki megélhette, hogy a saját törvényeit maga alkalmazhatja. Birónak is nagy. Mikor a tanácsban elnököl olyan mint Jupiter, igazságos, kérlelhetetlen és zordon. Akarata egy deszpotáé, de a törvényekből sarjadzik, tehát jogosult. — Hogy értette ezt Csemegi, azt csak Csemegi mondhatja meg, veti oda nyersen a paragrafusok értelmezésén vitázó biráknak, mintha a XIV. Lajos orrhangján mondaná: «A törvény én vagyok.» A véleménye rendszerint már ítélet. Szinte korlátlanul uralkodik roppant tudásával és dialektikájával biró-társai fölött, kikből az úgynevezett «viczispán birákat» becsüli többre a «tanulmányosok»-nál, mert amazoknak józan eszét legalább el nem pusztította a féltudás. A törvény oly szentség az ő fogalmában s a birói tiszt oly fönséges, hogy a lélek reszket meg a csontok közt, mikor ő ezt magyarázza. A Jog-ban dr. Oláh De^ső ügyvéd igen emelkedett, ugy a nagy jogtudós, mint hatalmas alkotásaihoz méltó hangon megemlékezést ir és a műről többek között ezeket mondja: «Csemegi Károly müveinek megjelenése ünnepnapja a magyar jogtudománynak. A kritika elnémul e müvek előtt s csak hódolattal, bámulattal adózhatunk jogi irodalmunk e klasszikusának. Hálánk illeti Edvi Illés Károlyi és Gyomai Zsigmondot e mii sajtó alá rendezéseért: munkájukkal emléket emeltek Csemeginek aere perennius.» Csemegi nagy alakjáról igy emlékezik meg: «Szobor nem dicsőíti emlékét; élte folyamán sem övezte körül babér. Igazi férfiú volt. nem kereste a hatalom kegyét és kerülte a népszerűséget. Pályatársai némán hajoltak meg tudása, tekintélye előtt, de rettegtek kíméletlen éles kritikájától. Az elismerés ama szerény mértékét, mely életében még is érte. nagysága kényszerítette ki; de hatalmas egyénisége előtt a tudásban és tehetségben kisebb, hajlékonyabb férfiak mindig elzárták az érvényesülés útját. A magyar büntető-törvény lángelméjü megalkotója alig hogy nagy müvét befejezte, kénytelen volt államtitkári állását elhagyni. Legnagyobb törvényalkotónkat, kit Vavrik Béla méltán mond a magyar tudomány mértföldmutatójának, örök időkre szóló hatalmas alkotása után eltávolították a törvényalkotás mezejéről, hol oly nagyra volt hivatva. A bűnvádi eljárásról készített tervezetét sutba lökték. Lángelméje uj teret keresett és talált. Mint legfőbb bíróságunk tanácselnöke másfél évtizeden át aranybetükkel irta be nevét a magyar igazságszolgáltatás történetébe. Működése a birói székben kiegészítette törvényalkotását, ragyogóan jelölvén meg a törvény alkalmazásának irányelveit. »