Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Csemegi Károly müvei

IRODALOM. vényesek egy tizedrésze a társasági ügykezelés megvizsgálását követelheti, ugy bizonyára az alapszabályt és törvényt sértő intézkedések ellen a kártérítési kereset is megilleti őket. Az uj német kereskedelmi törvény 298. §-a szerint a kártérítési keresetet, az alap'őke egy tizedrészét képviselő részvényesek is megindíthatják.* Kereskedelmi törvényünk revisiójánál is okvetlenül felmerül majd az a kérdés, vajon minden egyes részvényeseknek megadassék-e a kereseti jog, vagy hogy a kártérítési jog érvényesítése a részvénytőke kisebb hányadának birtokához legyen-e kapcsolva. —nn— IRODALOM. Csemegi Károly müvei. A Vasárnapi Ujság-ban Mikszáth Kálmán «Csemegi és munkái» czimmel gyönyörű czikket irt, melyben klasszikus vonásokkal örökíti meg a nagy törvényalkotó alakját. Mikszáth személyes ismerőse volt Csemeginek és sok éven át minden nap találkozott vele a délutáni kávé mellet. Átadjuk Mikszáth-nak a szót és közöljük a nagyérdekü czikk főbb részeit. Nem kell kiirni a keresztnevet. Csemegi csak egy volt, se őse nincsen, se utódja. Megérkezett és elment s többet hagyott itt örökségül, mint sok azokból, a kik elődökben és utódokban századokig itt pengették a sarkantyút. Mert az igénytelen öreg ur, kinek gyér bajuszszal beárnyait ajka körül a keserűség valamely elvitázhatlan jellege borongott, gazdagon gyümölcsöző pályát futott be. Az akadémiába egy formalitás miatt nem bocsátották be a liliputi «halhatatlanok», azt vetvén okul, hogy a büntetőtörvénykönyvet nem ő csinálta, vagyis nincs a neve a czimlapon, mint a többi szerzőnél, hogy az országgyűlés szavazta meg, tehát annak a müve és nem a Csemegié . . . Biz az egy kicsit különös volt. Ha szidni kellett a büntető-törvénykönyvet, akkor Csemegi csinálta; ha jutalmazni kellett, akkor az országgyűlés csinálta, és az egész országgyűlést csak még se lehetett beválasztani az Akadémiába. A szerencse e'hagyta — ped'g sokáig úgyszólván inasa volt, felöltöztette összes ékességeibe amaz időknek, melyekben élt: negyvennyolezban egy zászlóalj élére tette, hol végig harczolta vitézül az egész bácskai hadjáratot és csak Lúgosnál tette le a fegyvert, a leveretés után rab lett Temesváron (ez is hozzátartozott a carrierhez), a haditörvényszék besorozásra ítélte (a mi szintén szépített a pályáján). A sorozó-bizottság «untauglich»-nak találta, miután már bebizonyította katonai vitézségét. Mind* L. Staub: Commentar zum Handelsgesetzbuch (VII. Auflage) I. kötet 821. és következő lapok.