Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 2. szám - Kártérítési kereset a részvénytársaság igazgatói és felügyelő bizottság tagjai ellen
BÍRÓI GYAKORLAT nek kártérítési keresetet akart adni, ugy nyilvánvaló, hogy a közgyűlési többséggel szemben akarta jogos érdekét megóvni. Ha már most a Curia értelmezése szerint közgyűlési határozattal szemben a részvényes tehetetlen, ugy a törvény szándékával ellenkezőleg az egyes részvényes joga a közgyűlési többség határozatától van függ5vé téve. 2. A Curia azonban nem csak akkor zárja ki a kártérítési kötelezettséget, ha a közgyűlés már határozott, hanem akkor is, «ha a panaszok a részvényesek által indítvány alakjában közgyűlési határozat tárgyává voltak volna teendők». Ez a kivétel oly tág, hogy a szabály teljes áttörését és az előző birói kijelentéshez való visszatérést jelenti. A részvénytársaság életében alig képzelhető oly momentum, melyet a részvényesek közgyűlési határozat tárgyává ne tehetnének. Az alapszabály vagy törvényellenes cselekvések és mulasztások pedig kötelességévé teszik a felügyelő bizottságnak, hogy a rendkivüli közgyűlést azonnal összehívja (195. §.). A Curia e határozata szerint tehát az egyes részvényes keresete a legtöbb esetben eredménytelen lenne. Mert ha a részvényes a közgyűlésen felszólal és a közgyűlés indítványát elutasítja, ugy a közgyűlési határozat folytán nincs kereseti joga; ha pedig nem szólal fei, ugy e mulasztása folytán esik el jogától. A Curia legújabb határozata tehát a nélkül, hogy a részvényesek kártérítési jogát hathatósan biztosította volna, elhomályosította 1895. évi határozatának praecis elvi álláspontját és ez által e kérdésben jogbizonytalanságot idézett elő. Ezt a megoldást nem tarthatjuk sem helyesnek, sem véglegesnek. Ha a részvényes kártérítésre jogosult, ugy adja meg a jogot a Curia a törvény keretében, ha nem, ugy tartsa fenn előző álláspontját. A kártéritési jogot elvileg megadni, de e mellett a törvényben nem foglalt korlátozások által ezt mintegy nudum ius-sá leszállítani: oly compromissumszerü megoldás, mely mindkét ellentétes álláspont összes hátrányait tartalmazza, a nélkül, hogy az érdekelteket ezeknek előnyeiben részesítené. Nem tételezhetjük fel, hogy a Curia e határozatával a részvénytársasági ügynek ezt a fontos kérdését végleg kívánta megoldani, inkább csak azt az igyekezetet látjuk benne, hogy a részvényesnek joga kitágittassék, melyet másrészt az a megfontolás korlátolt, hogy ennek feltétlen elismerése a részvénytársaság üzletvezetésében bonyodalmakat, zavarokat és zaklatásokat idézhet elő.* Ennek a döntésnek azonban sem a törvény szövegében, sem a törvény szellemében támpontja nincs. Más kérdés, vajon de lege ferenda nem mutatkoznék-e czélszerünek az ily kártéritési kereseteket a részvénybirtok kisebb részéhez kötni. A német 1884-es részvénynovella a részvénytőke egy ötödének adta meg ezt a jogot, a mi nyilván nagyon is szűkkeblű intézkedés, mert ha a rész* V. ö. Nagy Ferencz : Kereskedelmi jog kézikönyve 94. g. 6. jegyzet.