Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Kártérítési kereset a részvénytársaság igazgatói és felügyelő bizottság tagjai ellen

BÍRÓI GYAKORLAÍ. Az egyik nézet szerint, melyet különösen Nagy Ferenc- fejtett ki; kereskedelmi jogának 94. §-ában (V. kiadás), a pert a törvénynyel vagy alapszabálylyal ellenkező cselekmény vagy mulasztás miatt bármelyik részvényes is megindíthatja és annak a kárnak a megtérítését követelheti, mellet, ö maga szenvedett. Ez az álláspont megfelel az általános magánjogi felelősség elvének, mely kereskedelmi törvényünk e szakaszaiban is visszatükröződik. Mások nézete szerint az egyes részvényesnek nincs kártérítési keresete, mert ezt a jogot a 176. és 197. §§. értelmében csak a részvényesek összesége gyakorolhatja, holott az egyes részvényes a 174. §. értelmében csak közgyűlési határozat megsemmisítését kérheti. Ámde a 174. §., mely absolut megtámadási jogot ad a részvényeseknek, nem zárja ki a relatív kárkövetelést, a 197. §. pedig, mely a társaság nevében vezetett per megindításáról rendelkezik, nem alterálhatja sem a hitelezőnek, sem a részvényeseknek kereseti jogát. Bírói gyakorlatunk az utóbbi nézet mellett foglalt állást, midőn a Guria 1895 január 17-én kelt 844 1894. sz. ítéletében kijelentette, hogy «az egyes részvényes a részvénytársaság igazgatóságával, illetőleg felügvelő bizottságával közvetlen jogviszonyban nem állván, az igazgatóság, illetőleg felügyelő bizottság tagjai a részvényessel szemben felelősséggel sem tartoznak és igy a részvényest ellenük kereseti jog sem illeti meg. A törvény az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak felelősségét egyrészt a társasággal (csődbe jutása esetén a csődtömeggondnokkal) és másrészt harmadik személyekkel, jelesül a társaság hitelezőivel szemben állapítja meg, de nem állapítja meg az egyes részvényesek irányábam>. Legújabban a Curia ettől az elvi kijelentéstől 1904. január f-én kelt 735/1903. sz. határozatában (1. Dtárunk 1904. évf. 53. sz. alatt) némileg eltért. Ez a ítélet ugyan az adott esetben szintén elutasítja a részvényeseket, a kereseti jog hiányát azonban a következőleg indokolja: «A kártérítési kötelezet'ség megállapítása alapjául megjelölt adatok és panaszok egy része olyan, mely már közgyűlésen hozott határozatoknak volt tágya, más része pedig olyan, mely a részvényesek által indítvány alakjában szintén közgyűlési határozat tárgyává volt volna teendő*. E határozat tehát, habár az adott esetben szintén elutasítja a részvényest, elvi kijelentésében az előző döntéstől eltér. A részvényesek kártérítési jogát ugyanis elvileg elismeri, azonban indokolásában e jogot oly korlátokhoz és előfeltételekhez köti, a melyek a törvényben nem foglaltatnak. 1. A Curia szerint nincs kártérítési joga a részvényesnek, ha a sérelmes intézkedések tárgyában a közgyűlés már határozott. A Curiának ez a kijelentése ellenkezik a törvény betűjével és szellemével. A 189. § utolsó mellékmondata határozottan kimondja, hogy az egyetemleges felelősség fennáll abban az esetben is, «ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik.* De a Curia interpraetatiója illusoriussá teszi a 189. §. jogvédelmét. Ha e szakasz az egyes részvényes-