Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Az ügyvédek és a szabadalmi ügyek

io6 ÜGYVÉDSÉG. lődö ügyvédi kar hiánya mentheti némileg a törvénynek azt az elvi botlását, hogy a contradictorius elj írást mellőzte, melynek hiányában tartalmas bírói gyakorlat sem fejlődhetik ki. Az ügyvivő ugyanis az anyagi és alaki jog elemi ismeretei nélkül contradictorius e járásban is képvisel feleket, pedig nálunk, hol a felszólalási eljárásban fekszik az egész szabadalmi ügy súlypontja, e contradictorius ügyekben a képviselet teljes jogi képzettség nélkül nem boldogulhat. Az ügyvivőre — bár szintén képvisel hatóságok előtt feleket — az ügyvédi tisztesség szigorú codexe sem nyer alkalmazást. Ezt az inconvenienst a kereskedelmi miniszter de lege lata rendeletileg megszüntethetné. A szabadalmi törvény legszembeötlőbb fogyatékosságai és legki Utóbb tévedései is szőnyegre kerültek. Ilyen legelső sorban, hogy a bíró függetlensége nincs biztosítva, mert a szabadalmi biró elmozdithatatlanságáról és áthelyezhetetlenségéről a törvény elmulasztott gondoskodni. Anomália, hogy a szabadalmi tanács tagjai nem hivatásszerüleg, sőt részben csak rövid lejáratra szóló kinevezés alapján mellékfoglalko^áskép bíráskodnak legfelsőbb fokon, ugy hogy az e'söfolyamodásu biró minden képzettsége és tapasz'alata mellett sem lehet felsőbirósági taggá s viszont a szab. tanácsnak csak azok a tagjai, akik az alsófoku bíráskodás iskoláján nem mentek keresztül. Természetesen szóba jött az is, hogy a bűnvádi perrendtartás egyszerűen megfeledkezett a szabadalmi jogrend létéről, miből aztán az a jogállapot állt elő, hogy a bitorlási ügyekben — pedig a szabadalmi jogvédelem itt culminál — utolsó fokon az ország hatvan és egynehány törvényszéke dönt, ami szükségkép jogbizonytalanságot állandósít és alapos szakbiráskodás kifejlését lehetetlenné teszi. Ezek a bajok és a törvény alapvető iparpolitikai tévedései odajuttatták a szabada'mi ügyet, hogy a szabadalomnak Magyarországon komoly értéke alig van és ez intézmény jogpolitikai czélja nálunk meghiúsultnak tekinthető. A vitában résztvett felszólalók egytől-egyig és — amennyire megítélni lehetett — az egész hallgatóság is egyetértett abban és ez az elnök resuméjában is kifejezésre jutott, hogy szabadalmi törvényeinknek egészen sajátos hazai viszonyainkra szabott reformja égetően sürgős feladat. A «szabadalmi iroda» jelzésnek használata és a műszaki segédszemélyzet alkalmazhatása körül bizonyos árnyalatok mutatkoztak; a felszó'alók egynémelyikében, ugy látszik, megvan a hajlandóság bizonyos óvatosság alkalmazásával és b zonyos fenntartások mellett, hogy azt megengedhetőnek és az ügyvédi tisztességgel összeférőnek tekintsék, nyilván figyelemmel arra, hogy a szabadalmak bejelentése nem tekinthető az ügyvédi képes tés keretébe tartozó közönséges ügycsoportnak, minthogy műszaki képzettséget, illetőleg nem jogászi segédletet tesz szükségessé. Épen ezért ugy hiszszük, hogy a következetesség azt hozná magával, hogy csak oly ügyvédeknél tekintessék megengedhetőnek ily jelzések alkal-