Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

"4 ///. Magánjog és eljárás. vagyonában fedezetet ne nyerhessen, s mert ily körülmények között a II. r. alperes, már az I. r. alpereshez való házastársi viszonyánál fogva, a kérdéses ingatlanoknak szerzése körül rosszhiszeműen eljártnak jelentkezik. A pozsonyi hir. ítélőtábla (1902 január 8. 424/902. polg. sz.) következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszéknek Ítéletét helybenhagyja azzal a változtatással, hogy II. r. alperes, R. P.-né szül. T. M. fizetési kötelezettsége csak az esetre áll be, ha a marasztalási összeg R. P.-tó és S. V.-tól behajtható nem lenne, ez tehát a végrehajtásnak R. P.-né elleni kérelmezése esetén bizonyítandó. Indokok: Az első bírósági Ítélet helyben volt hagyandó indokainál fogva és a felebbezésben felhozottakra való tekintettel még azért, mert I. és III. r. alperesek anyagi felelőssége az 1886: XXII. t.-cz. 95. §-a alapján a közigazgatási hatóságok által jogerejüleg már megállapittatván, e helyütt többé elbírálás tárgyát nem képezi ; mert a községi számadások felülvizsgálata a törvényhatóság hatáskörébe tartozván, a mutatkozó pénztári hiány Trencsén vármegye közgyűlése által törvényesen határoztatott meg, s ennek ellenében alperesek tartoztak volna e megállapítás helytelenségét bizonyítani; mert a tiltott cselekményekből származó kártérítési kötelezettség egyetemleges; mert az egyetemlegesen kötelezett a teljesítés alól csak a társkötelezett általi fizetés, de nem egyúttal a biztosítás által is menekül, I. és II. r. alperes pedig nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy a felperes követelése III. r. alperes által kifizettetett volna; mert az a különben nem is bizonyított körülmény, hogy I. es illetve III. r. alperes a községi pénztár javára beszedett pénzeket az úrbéres község tartozásainak fedezésére fordították, őket a községgel szemben fennálló felelősség alól fel nem menti, de csakis az úrbéres község elleni esetleges követelési joguk megállapítására lehet alkalmas; mert a községi közegek ténykedése és mulasztása által előidézett károkért első sorban a község levén felelős, ennek van kereseti joga vétkes alkalmazottai ellenében; mert a kártérítési kötelezettség nem a fegyelmi eljárás megindítása és az anyagi felelősség megállapítása idejében, de a vétkes cselekmény vagy mulasztás elkövetésekor áll be, az ingatlanok tulajdona pedig csak későbben lett I. r. alperes által II. r. alperesre visszteher nélkül átruházva. Az első bírósági Ítéletnek II. r. alperesre vonatkozó része azonban az ítélet rendelkező része értelmében meg volt változtatandó, mert a megajándékozott felelőssége csak akkor áll be, ha a tartozás az ajándékozó vagyonából be nem hajtható; és így bár az ajándékozó es