Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

111. Magánjog és eljárás. $9 1880. év körül, tehát már elért nagykorúsága idejében, többet elidegenített, miből az osztályos egyezség fentartására irányult szándéka, s akkor elért nagykorúságában való hozzájárulása megállapítottnak tekintendő, s mert felperes az általa becsatolt anyakönyvi kivonat szerint az egyezség létrejötte alkalmával 20 éves korát már betöltötte, tehát oly korú volt, hogy cselekménye horderejét és következményeit belátni kellő képességgel birt, daczára, hogy az 1874. évi XXIII. t.-cz. értelmében 1874. évben már nagykorúvá lett, az osztályos egyezség érvényét a jelen kereset beadásáig, azaz 1889 október 26-ig, tehát majdnem 1 $ éven át meg nem támadta, annak érvényét elért nagykorúságában utólag elismertnek volt tekintendő, s miután saját beismerése s a beszerzett iratok tanúsítása szerint is a hagyatéki ingókból is kikapta a részét, csupán az egyezség érvénytelenségére alapított osztályos keresetével őt el kellett utasítani. A m. kir. Curia 3312/902. sz. a. következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, az abban felhívott indokokból és azért: mert a kibékülési egyezséget helyesen nyilvánította a másodbiróság is érvényesnek s utasította el felperest keresetével, mert a 2 V- alatti egyezségnél fogva kapott ingatlanok legnagyobb részét felperes a per adatai szerint már 24 éves korának elérte után harmadik személyeknek elidegenitvén, nincs többé abban a helyzetben, hogy az osztr. ált. polg. törvénykönyv 877. §-ának eleget tehetne, illetve, hogy a 2 "/. alatti egyezség előtti birtokállapotot helyreállíthatná, enélkül pedig a teljesedésbe ment 2 '/• alatti egyezség megszüntetését jogszerűen nem követelheti. 46. Rosszhiszeműség az ingatlan tulajdonjoga megszerzésénél. A rosszhiszeműen keresztülvitt tkvi bekeblezés érvénytelensége. Felperesek keresetükben azt adták elő, hogy a vámfalusi 125. sz. tjkvben foglalt birtok felerészben Cs. M. tulajdonát képezte s ennek a felét, vagyis az egész tkönyvi birtoknak az egynegyed részét a B. alatti szerződés szerint tőle megvették3j tulajdonjog bekeblezése iránti keresetűkkel azonban elutasittattak. I. A. erről tudomást szerezvén, a C. alatti hamis szerződést állította ki, mely szerint Cs. M. a vámfalusi 125. sz. tkönyvben foglalt egész birtok illetőségét neki 50 frtért eladta és ezen szerződés alapján I. A. a tulajdonjogot nevére be is kebeleztette, bár tudta, hogy ezt a birtokot részben felperesek, részben pedig Cs M.-nak Julianna nevü leánya már előbb megszerezték és birtokukba vették. Tagadják, hogy a jelzett birtokot Cs. M. I. A.-nak eladta volna, hogy ez annak vételárát kifizette s Cs. M. azt felvette volna. És ha maga Cs. M. látta is el kézjegyével a C. alattit, ez csak ugy történhetett, hogy az iszákos természetű Cs. M.-t leitatta I. r. alperes s így önkívületi állapotban irta alá a kérdéses szerződést. Kéri ennélfogva a C. alatti