Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1903-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. lés folytán) nem jár, ugy ez mint szövetkezeti tagsági dij sem követelhető, habár az alapszabályok azt az általános kijelentést is tartalmazzák, hogy minden biztosított fél a szövetkezet tagja. Az értékpapírok tanára vonatkozik a Curia 1198/1903. sz. határozata (J. Dt. 138.), mely az osztály-sorsjegy mint bemutatóra szóló értékpapír jogszerű birtokosának a sorsjegynyereményt megitélte, daczára annak, hogy a sorsjegy korábbi birtokosa, a kitől felperes a sorsjegyet vette, a sorsjegyet ki nem fizette. Persze hogy az, a ki a küldött sorsjegyet egyszerűen megtartja és a vételárt a húzásig ki nem fizeti, nem tarthat igényt a nyereményre. Viszont a rosszhiszeműséget az osztálysorsjáték részvénytársaságnak kellett volna bizonyítania, mert felperes jogát a sorsjegy birtoklása igazolja, ezenfelül egyéb bizonyítékot nyújtani nem köteles. Ez a határozat, mely a forgalom és a jóhiszemű szerzés érdekeit védi, helyeslendő, habár a sorsjátéknak érzékeny kárt okozhat, mert pl. az adott esetben még a sorsjegy árát sem követelheti a nyerőtől és kártérítésért az egész nyeremény erejéig csak az ellen fordulhat, a kinek a sorsjegyet vételi ajánlatkép megküldötte. A takarékpénztári könyvön alapuló követelésének jogi természetére vonatkozólag a Curia 1903 jan. 29-én 883/1902. szám alatt kimondta, hogy a magánpénzintézetek által kiállított betétkönyveken alapuló követelésnek fizetéskép való átengedése esetében is az átengedő ellenkező megállapodás esetein kivül a fizetéskép adott követelésnek nemcsak a valódiságáért, hanem a behajthatóságáért is a törvénynél fogva felelős, ép ugy mint az egyszerű kötelezvények átruházása esetébem. Az alapul szolgáló tényállás szerint alperes folyószámla tartozásának kiegyenlítésére betéti könyvet adott át felperesnek, a ki annak értékét alperes számlatartozásánál a szokásos fenntartás mellett (u. ü. V. = unter üblichem Vorbehalt) javára irta. Időközben azonban a betéti könyvet kiállító r. t. csődbe jutott; felperes már most erre a fentartásra hivatkozva követelte az egész összeget. A Curia szerződésmagyarázata szerint tehát a takarékpénztári könyv, mint értékpapír átadása nem fizetéskép történt, hanem csupán az azon alapuló követelés átruházását tartalmazta. A vételi ügyletekre vonatkozólag az ez évi joggyakorlat kevés ujat mond, inkább a bíróságok előző kijelentéseit ismétli és kidomborítja. így árleszállítás követelése iránti keresetében a vevő az árut nem tartozik rendelkezésre bocsátani és hogy ha a minőségi hiányt bizonyítani tudja, a vételösszeget kifogásolhatja, még ha az áruval rendelkezett is (Curia 1016/1901. Jogt. Közi. 1903. évf. 151. sz.). Az u. n. kényszereladásnak* akkor van helye, ha a vevő az átvétellel késik, a fedezeti vételnek pedig akkor, ha az eladó a teljesítést elmulasztja. A kényszereladást a tőzsdei vagy piaczi árral nem bíró áruknál hiteles szeméiy közbenjöttével nyilvános * L. Nagy F. 152. §. 17. )• ** L. Nagy F. 151, §. 25, j.