Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1903-ban

BÍRÓI GYAKORLAT-. határozattal nem érthetünk egyet. Nem elég, hogy a törvény ne tiltsa, hanem szükséges, hogy a törvény lehetővé is tegye az ilyen czégjegyzést. Már pedig jól tudjuk, hogy bíróságaink a részvénytársasági czégvezető kirendelését csak a kereskedelmi törvény 193. íj-ának keletkezési történetének tekintetbe vételével togadták el. (Bpesti tábla 4528/1901. sz. határozata).1 Ez a legis ralio pedig az uj czim bejegyzését nem támogatja. Különben semmi gyakorlati szükség Sem kivánja a czimkórság bevonulását a kereskedelmi czégjegyzékbe. Hiszen ha már pro foro interno az igazgató helyettesi czimet használják is, a társaság képviseleténél ezek mint czégvezetők szerepelhetnek s ilyenek gyanánt jegyezhetők be. — Az igazgatóság képviseleti joga a közgyűlésnek fentartott intézkedésektől és a kereskedelmi törvény 161, §-ától eltekimve-korlátlan. De a kereskedelmi törvény iói. §-ának az a tilalma, hogy a részvénytársaságnak saját részvényét megszerezni, vagy zálogbaevnni nem szabad, csak az igazgatókat kötelezi a részvénytársasággal szemben, és a 218. §. 5. pontja értelmében az igazgatóság büntetésével s kártérítési kötelezettségével jár, de az ilyen ügylet maga nem érvénytelen s a tilalomra mint érvénytelenségi okra a részvénytársasággal szerződő az a fél, a ki a társaságnak részvényeit zálogba adta, vagy eladta, nem hivatkozhatik azzal az eredménynyel, hogy szerződési kötelezettsége alól szabadulhasson (Curia 1903 márczius 19-én 164/1902. sz. a. Jogt. K. 1903. évf. 290. sz.).2 A szövetkezeti perekben biróságunk helyes tendentiája oda irányult, hogy az e téren észlelhető visszaéléseket meghiúsítsa, és a járatlanokat védelmébe vegye. Ettői a helyes irányzattól az utóbbi időben mintha némi eltérést mutatna a Curia praxisa. így elutasította a Curia (603/1902. sz. J. Dt. í 1.) a szövetkezeti tagnak reája eső üzletrész iránt indított keresetét, mert részletfizetéseivel hátralékban maradt, és ezzel hatályosnak tekintette az alapszabályok oly irányú intézkedését, mely a késedelmes fizető tag kizárását és befizetett üzletrészének a tartaléktőkébe való csatolását elrendeli.3 Pedig a 237. §, abszolút szabálya nyilvánvalóiig oly intézkedés, mely a szövetkezeti tagnak védelmére szolgálhatna és ily abnormálisan magas kötbér megítélése teljesen aránytalan. Viszont a Curia 763/1902. sz. ítéletben kimondta, hogy a felszámolás elhatározása csakis abban az esetben odázhatja el üzletrésznek és egyéb járandóságoknak kifizetését, ha az elhatározás az elévülési idő lejártát vagyis a követelés esedékességét megelőzi J. Dt. 52.). A biztosító szövetkezetekre érdekes kijelentést tartalmaz a Curia 1903 május 12-én kelt ^01/1903. sz. ítélete, melynek alapgondolata, hogy a biztosítottak nemzetgazdasági czélja nem a szövetkezeti tagságra, hanem a biztosítási szerződés megkötésére irányul. Ezért, ha a biztosítási dij (pl. elévü1 Nagy F. 95. §. 1. jegyzet. 2 Nagy F. 02. §. 4. jegyzet, 101. §. 3 V. ó. Nagy F. 108. §. 9. j.