Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYBEN. $43 mindazt, a mi az ő törvényükben nincs, nem csak nem ismerik, de nem létezőnek tekintik. Pedig a mi jogainkat helyesen csak is a mi törvényeink álláspontjából szabad és lehet megitélni. Egy példát fogok felhozni. Az osztrák 1867 decz. 21-iki törvény is hasonló dispositiót foglal magában a hadseregre nézve, mint a mi kiegyezési törvényünk 11. §-a. E rendelkezés a fenti osztrák törvény 5. §-ában foglaltatik s ekként szól: «Die Anordnungen in Betreff der Leitung, Führung und innerer Organisation der gesammten Armee, stehen ausschliesslich dem Kaiser zu». Nincs e §-ban a felség joga alkotmányunkból deriválva, nincs itt szó «magyar hadsereg»-ről: nem csoda, hogy az osztrákok saját törvényükből helytelenül magyarázzák a kiegyezést, a mi jogainkat. Az osztrák törvények ugyan nem jogforrásai a mi közjogunknak, valamint a mi törvényeink sem jogforrásai az osztrák közjognak; azonban midőn a mi jogainkról van s^ó, azt az osztrákok is csak a mi törvényeink, alkotmányunk alapján kell hogy megítéljék. Visszatérve már most a fent idézett §-ra, abból is két dolgot constatálhatunk: az egyik az, hogy: a vezérlet, vezénylet és belszervezet egységességére vonatkozó intézkedés joga O Felségét az «egész fegyveres erőre» nézve megilleti; a másik, hogy ebből sem magyarázható ki a Felségnek az a joga, hogy a hadsereg nyelvét meghatározni ő van hivatva. Az osztrák politikai körök, ha nem alkotmányunkból, törvényeinkből, legalább a történelemből ismerhetnék országgyűléseink ama határozatait, azokat a törvényeket, melyek elhatározzák, hogy a magyar ezredek tisztikara magyar honosokból álljon, hogy a hadsereg az ország közhatóságaival magyarul érintkezzék, levelezzen s a magyar nyelv tudása a hadseregben «gyarapittassék». ?7*