Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

544 ROHONYI GYULA E részben nem is kell régi törvényeinkre utalnunk. Az 1840:11. t.-cz. 12. §.-a akként rendelkezik: «Ö Felsége szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következésképen tábornagyok és stabalisok is — született magyarok legyenek.*) Az 1840: VI. t.-cz. 9. §-a akként intézkedik: «Ő Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék, s a magyar ezredeknek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek". Az 1844:11. t.-cz. 9. §-a pedig kimondja: «Ö Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni, már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban a közoktatási nyelv a magyar legyen.» Nem alapnélküliek tehát az u. n. nemzeti kívánalmak és törekvések s épen nem akarják ezek sem a közjogi kapcsolatot, sem a hadsereg közösségét megbontani. IV. Fejtegetéseink során megígértük, hogy magyarázatát fogjuk adni: mi lehetett oka annak, hogy az i868:XL. t.-cz. a véderőről szólva a közös hadsereg nyelvének, zászlajának, jelvényeinek megállapitásával nem foglalkozott? s miért maradt el különösen e törvényből a vezényleti nyelv szabályozása, mikor az i868:XLI. t.-cz. a honvédségre nézve e kérdést törvényben szabályozta. Egyszerű elnézés vagy feledékenységről tehát szó sem lehet. Az 1867. és 1868-iki törvényhozás jól tudta, hogy bár a magyar hadsereg az egész fegyveres erő kiegészitő része: — annak részére más nyelvet vezényleti és szolgálati nyelvül mint a magyart — törvénybe nem igtathat. Ezt pedig azért nem igtatta törvénybe, mert a közös hadseregbe a korábbi hadsereg egész tisztikara átvétetvén, az oly