Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

5 }6 ROHONYI GYULA i i. §-át újból, hogy e §. szószerinti szövege fejtegetéseink során szüntelen szeme előtt lebegjen, élénk emlékezetében maradjon, a mire nagy szüksége lesz. E szakasz értelmét kétféleképen szokták magyarázni. Az egyik magyarázat szerint, miután e szakaszban a fegyveres erő ügyeiben az »egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet» érdekében O Felségére ruháztatott az intézkedés joga; - ebből folyik, hogy az «egységes vezénylet czimén» a haderő vezényleti nyelvét is megállapíthatja s vele a szolgálat nyelvét is meghatározhatja, mert a «vezénylet" fogalmában benne van a vezénylet nyelve is. A másik magyarázat szerint az «egységes vezényleti* nem vonatkozik a vezénylet nyelvére, hanem a vezénylet szabályainak módjára; s az egységes vezénylet nem igényli az «egynyelvű» vezényletet. Nem is képzelhető, hogy a nemzet az igy értelmezett egységes vezénylet érdekében arról a jogáról, hogy az általa kiállított és fenntartott hadsereg nyelvét meghatározhassa, lemondott volna, vagy csak el is gondolhatta volna, hogy a magyar hadsereget másként vezényeljék, mint magyar nyelven. Hisz akkor a törvényhozás lemondott volna az ország állami önállóságáról. Eddig a két magyarázat. Vizsgáljuk, melyik hát a helyesebb a kettő közül ? Nehéz e két felfogás felett ítélni különösen azért, mert mind a kettő téves alapból indul ki. Ha azonban a téves alapról a helyes alapra áttérve az 1867: XII. t.-cz. 11. §-át veszszük elemzés alá, azonnal tisztába .jutunk a 11. §. helyes értelmezése tekintetében. Mindkét magyarázat eddig abból a téves alapból, föltevésből indult ki, mintha itt a «közös hadsereg» egységessége megóvásának biztosításáról volna szó; pedig a törvény szövege világos, hogy a törvényhozás itt nem a «közös hadsereg*), hanem a; egés^ fegyveres erö vezérleti, vezényleti és belszervezeti egységességét akarta biztositani.