Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

ja //. Büntetőjog és eljárás. §-ában emiitett módon pótolható, sem ugy mint a ténykérdésben itélö másodbiróság előtti eljárásban, a panasz a kir. Curia előtti tárgyaláson többé nem substantiálható. Az előrebocsátottak értelmében tehát a kir. Curia előtti eljárásra alkalmas módon csak akkor tekinthető a semmiségi panasz világosan és megfelelően megokoltnak, ha a sérelem okai és adatai magában a semmiségi panaszban világosan és akképp vannak substantiálva, hogy abból megitélhető legyen: a) vájjon a sérelem jogi és nem ténykérdésre vonatkozóan van-e bejelentve ? b) hogy a sérelem legalább annyira legyen substantiálva, hogy megbiráltathassék, vájjon az concrét adataiban a törvényben felsorolt semmiségi esetek alá vonható-e ? c) hogy a panasz tartalma és ténybeli adatai a per anyagával való vonatkozásaikban legalább annyi anyagot nyújtsanak, a mennyire a sérelem fen- vagy fen nem forgásának felismerhetésére és megbirálhatására a biróságnak szüksége van, és a mennyi a biróságot felmenti attól, hogy adat nélkül kutassa a panasz-bejelentő szándékát és azt, hogy a sérelmet a bejelentő miben keresi. Bejelentő (vádlott és védője) a jelen esetben, a Bp. 385. §. 1. a) pontjára való puszta hivatkozással és az ok minden megjelölése nélkül jelentvén be semmiségi panaszát, ez a bejelentés az itt felsorolt kellékeknek nem felel meg: mert az a megtámadott s a büntetendő cselekmény ténybeli és jogi ismérveit, alkatelemeit megállapító Ítélettel, concrét adatokkal vonatkozásba hozva nincs és kellő substantiálás hiányában egyáltalában nem nyújt anyagot a sérelem mibenállásának felismerésére és nélkülözi annak feltüntetését, hogy bejelentő mi okból tekinti cselekményét szabados cselekménynek, illetőleg, hogy a megállapított ismérvek és alkatelemek közül melyik az, a melynek megállapítását tévesnek tartja és a melynél fogva büntetendő cselekmény ismérveinek hiányát vitatja. De hiányos a bejelentés azért is, mert azt sem jelöli meg, hogy a bejelentő a sérelmet a ténybeli adatok megállapításából vagy azok jogi méltatásából és a törvény alkalmazásából származtatja-e ? ezt pedig a jelen esetben annál inkább meg kellett volna jelölnie, mert vádlott védekezése egyedül a tett elkövetésének tagadására szorítkozván, a perbeni egész védekezése is csak a ténykérdés ellen irányul, a melyben pedig jogorvoslatnak helye nincs. Ezeknélfogva vádlott és védőjének semmiségi panaszát a semmiségi ok világos megjelölésének hiánya miatt a BP. 430. §-ának utolsó bekezdése alapján a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasítani kellett. (1902. deczember 16-án 7700/902. sz.)