Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. A törvény területi hatálya; mentelmi jog

BÍRÓI GYAKORLAT. tagjait megillető mentelmi jog fokozottabb büntetőjogi oltalomban részesüljön*). 2. Az imént ismertetett jelentésben foglalt kívánság mind eddig pium desiderium maradt. Kielégítését a kilátásba helyezett büntetőjogi novellában kell találnia. Mert kétségtelen, hogy a mentelmi bizottság jelentésében foglalt eszme javított és bővített kiadásban megvalósítva a btk. egy valóságos hézagának betöltésére van hivatva. Arról természetesen — a mentelmi jog fogalmának és a büntetőjogi fogalmak megzavarása nélkül — alig lehet szó, hogy az országgyűlési tag ellen intézett merénylet, a mentelmi jog szempontjából, mint e jog ellen irányuló sui generis delictum (a melynek jogtárgya a mentelmi jog lenne) construáltassék. A mentelmi jog alkotmányjogi biztosíték, nem a magánszemélyek, hanem a hatalom ellen. A magánszemély, a ki a képviselőt hivatása gyakorlatában mondottakért megöli vagy megveri, nem a képviselő mentelmi joga, hanem élete, illetőleg testi épsége ellen követ el merényletet, a melynek indító oka — motívuma — a képviselőnek hivatása gyakorlatában követett eljárása. A motívum pedig a büntetendő cselekmény minőségét meg nem változtathatja, de igen is befolyhat, a mint hogy a btk.-ben tényleg is több esetben befoly a büntetendő cselekmény mennyiségére, súlyára. Az országgyűlési tag hivatásának teljesítésében gyakran másoknak jogosulatlan, önző érdekeivel jő összeütközésbe, nem egyszer kénytelen kíméletlen kézzel idegen érdekeket érinteni, ha hivatását lelkiismeretesen óhajtja teljesíteni, s nem akar ő maga hűtlen lenni ahhoz az elvhez, melynek tiszteletben tartása fölött neki kétszeres kötelessége őrködni: «Salus Reipublicse suprema lex esto». Nagyon természetes, hogy azok, a kik ezzel érdekeiket sértve vagy veszélyeztetve látják, ezt neki meg nem köszönik és csak az illetők erkölcsi minőségétől függ, hogy a harag, a gyűlölet, a boszuérzet csak az érzelmek világában marad-e, vagy tettekben keresi kielégítését. Az országgyűlési tag tehát személyes javaiban — becsület, személyes szabadság, élet, testi épség, vagyon — épen hivatásának teljesítése miatt van oly veszélynek kitéve, a melyben a magánpolgárok soha sem forognak. Ámde ennek a veszélynek nemcsak az országgyűlési tag van kitéve, hanem minden közhivatalnok, a ki hivatalos eljárásában s nem egyszer igen érzékenyen idegen érdekköröket érinteni kénytelen. A büntetőjognak egyik sarkalatos tétele az, hogy fokozott veszély fokozott védelmet igényel. A büntető törvényhozó a büntető jog e sarktételének azáltal tesz eleget, hogy súlyosabb büntetési tételeket állit fel azokra az esetekre, a melyekben a bűnös «a büntetendő cselekményt országgyűlési tag vagy közhivatalnok ellen hivatásának teljesítése vagy hivatalos eljárása miatt követte el». A magyar btk. ezt a szempontot csak egy esetben, a btk. 419. §-a esetében (vagyonrongálásj vette tekintetbe, s a dolog jelenleg ugy áll, hogy a magánboszu ellen, a melynek a közhivatalnok kitéve van azért, mert hivatalos kötelességét lelkiismeretesen teljesítette, a magyar btk. fokozott és pedig