Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. A törvény területi hatálya; mentelmi jog

25-6 BÍRÓI GYAKORLAT. jelentékenyen fokozott védelembe veszi a közhivatalnoknak — pulykáit, de megfelelő véde'em nélkül hagyja — magát a közhivatalnokot. Mily máskép felelt meg feladatának az olasz törvényhozó. (V. ö. az olasz btk. 146. ; 208. ; J65. ; 17}. ; 396- és 424. §-ait). J. Az igazságügyi bizottság fennebb 4. pont alatt emiitett jelentése kérdésében a bíróságoknak mindeddig nem volt alkalmuk nyilatkozni. Nézetem szerint: az a határozat, hogy a közhivatalnok, a ki a mentelmi jog megsértésével valamely képviselőt elfogat vagy letartóztat, a btk. 193, illetve 195. §-ai szerint büntetendő: a bíróságokra kötelező erővel nem bir. Mert nem a mentelmi jog tartalmának és terjedelmének meghatározására, hanem törvénymagyarázatra vonatkozik. A biróságokat pedig csak a törvényhozótól eredő hiteles magyarázat — interpretatio authentica — kötelezi. Érdemben, de lege lata, az igazságügyi bizottság nézete el nem fogadható. A btk. 193. §-ának a fennforgó esetre alkalmazhatósága elvileg ki van zárva. Mert a btk. 193. §-ának jogtárgya nem a mentelmi jog, hanem a személyes szabadság. A mentelmi jog és a személyes szabadság pedig nem azonos fogalmak. Az egyik toto coelo különbözik a másiktól. A személyes szabadságot védő törvény tehát nem alkalmazható, az attól fogalmilag kiilömböző mentelmi jog megsértésére. Viszont azonban el lehet sőt el kell ismerni, hogy a mentelmi jog elég fontos jog arra, hogy büntetőjogi védelemben részesüljön, s hogy a védelem, melyet a fegyelmi törvény nyújthat: nem áll kellő arányban a jognak fontosságával. A Curia gyakorlata csak az 1867. évi nov. hó 18-ki képviselőházi határozathoz (1. I. pont) nyújt adalékokat. E határozatot 1. pontjára vonatkozólag C. 1889. május 9. (BJT. 18. k. 189. 1.) Doda Traján ügyében kimondotta, hogy: «a választókhoz intézett nyilatkozat nem tekinthető a képviselő hivatása teljesítésével összekötött működésnek, s így nem tartozik azon esetek közé, melyek miatt a bűnvádi eljárás egyszersmindenkorra kizárva van; hanem csak azon esetek közé, melyek miatt az eljárás a mentelmi jog felfüggesztésétől, a ház engedélyétől feltételeztetik». Vagyis nem tartozik a határozatoknak i-ső, hanem csak annak 2-ik pontja alá. E nézet helyes. Mert a képviselőházi határozatnak i-ső pontja arra a két esetre vonatkozik, midőn a képviselő vagy: «a házban a házhoz» vagy: «a házon kivül, de a háznak megbízásából szól. A választói előtt nyilatkozó képviselő esetében e két esetnek egyike sem forog fenn. Az 1. pont alatt foglalt határozat bj pontjára a Curia három izben nyilatkozott, s mind a három izben helytelenül. 1891. decz. 30. (BJT. 24. k. 51. 1.) végzésével a budapesti kir. törvényszéknek a feljelentés félretételét ex primo decreto elrendelő, s a budapesti kir. Ítélőtáblának ezt helybenhagyó határozatát a Curia megsemmisítette, mert a bíróság a feljelentést félretette, mielőtt a feljelentett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, s a képviselőház elrendelte volna. Hogy mennyire téves ez a felfogás, ahhoz minden commen-