Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Előszerződés és pontozatok. Jegyzetek a magyar polg. törvénykönyv tervezetéhez. 2. r.

TÖRVÉN VELŐK ÉSZ ITÉS. 2*1 pontra nézve létrejött megegyezésnek hatályt tulajdonithassanak, fenntartva az emiitett pontra nézve a későbbi megegyezést. Ehhez azonban a felek ily tárgyú megállapodása szükséges». Azt találom, hogy az indokolás a most utóbb hivatkozott bekezdésében szóbeli részmegállapodásoknak mégis kötelező erőt tulajdonit, ha «a felek ily tárgyú megállapodása*) forog fenn, habár ez a tervezet szerint nem lehetséges. Hogy ez lehetséges legyen, a 932. §. első bekezdésének nem lett volna szabad kihagyni a német törvény 154. §-ának «kétség esetén» szavait. De kihagyta, és ezt mindenesetre szándékkal tette, az indokolás utóbb hivatkozott része tehát nézetem szerint helytelen. De hogyan intézkedik a tervezet az irásba foglalt részmegállapodásokról (pontozatokról)? A 932. §. második bekezdése szerint (szintén a német 154. §. nyomán). «Egyes pontok iránti előzetes megállapodások kétség eseten akkor sem kötelezők, ha irásba vannak foglalva». Itt találjuk ezt a kitételt «kétség esetén»; tervezetünk tehát a pontozatok tekintetében már tért enged a kötelező részmegállapodásoknak. A 932. §. második bekezdése az általam előbb kifejtettek szerint a a szerződési szabadság elvénél fogva már ismert tényt statuál; és ezt az indokolás is külön kifejezi, mondván, hogy «az irásba foglalás ténye a gyakorlatban oly magyarázatot nyerhetne, hogy abban a fixirozott megállapodásoknak a tárgyalt egyéb pontoktól való függetlenítése iránti szándék nyert kifejezést. Ennek a magyarázatnak kívánja elejét venni a §. második bekezdése, a nélkül, hogy a felek ellentétes akaratának érvényesülését kizárná, a mit a «kétség esetében» kitétel jelez. Ha tehát <>a felek ellentétes akarata* is érvényesülhet, számtalan esetben első sorban döntés tárgyául az fog szolgálni, forog-e fenn a feleknek ily ellentétes akarata vagy sem r Az akaratmagyarázat általános szabványaira leszünk utalva e kérdés eldöntésénél. De ez alapon már ott is, a hol a felek a részmegállapodásoknak irásbafoglalásával a szerződést megkötöttnek tartották, hol azonban oly mellékpontra nézve, melynek megállapítására és fixirozására a felek már eleinte különös súlyt fektettek, megegyezés még létre nem jött; kénytelenek leszünk a részmegállapodásoknak kötelező erőt tulajdonítani. Ha ezt a körülményt figyelembe veszszük, és egyúttal szem előtt tartjuk azt, hogy mindig ott, a hol szerződési részmegállapodásoknak kötelező voltát elismerjük, oly pontokra is kell akadnunk, melyek megállapodás tárgyává teendők, melyekre nézve azonban még a felek megegyezni nem tudtak: önkényt arra a kérdésre jutunk, hogy mikép döntsünk az utóbb jelzett mellékpont vagy mellékpontok tekintetében, ha a szerződő felek azokra nézve nem bírtak megegyezni ? Ily esetben az indokolás szerint «a concret eset körülményei alapján lesz megállapítandó, vajon az felel-e meg a felek akaratának, hogy a biró a körülményeknek és a felek feltehető akaratának mérlegelése alapjá n belátása szerint döntsön e mellékpontok tekintetében, vagy hogy a hiányzó