Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Előszerződés és pontozatok. Jegyzetek a magyar polg. törvénykönyv tervezetéhez. 2. r.

2^0 (azaz fontos mellékpontokra nézve;, nem egyeztek meg, hogy mé^ ily esetben sem birnak a részmegállapodások kötelező erővel. A német törvény tehát a kötelező részmegállapodások keletkezését a legszűkebb térre szoritja. Hogy ilyen részletesen tértem át a német polg. törvénykönyvnek idevágó rendelkezéseire, abban leli indokát, mert tervezetünk a német birodalmi polg. törvénykönyv 154. §-át a 932. §-ba majdnem teljesen átvette, de abban, mint majd kifejtem, egy irányban lényeges változtatást vitt véghez. Az előbb magyarázott német 155. §-t elhagyta a tervezet teljesen. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a tervezet a 932. §-ának interpretationális szabálylyal szolgálni nem kiván; s tényleg azt találjuk, hogy egy irányban nincs is szükség arra, a mennyiben örömmel constatálhatjuk, hogy a tervezet a német 154. §-ának azt a két szavát «kétség esetén», mely két szó a német törvényben egy külön §-ra szolgáltatott okot, a 932. §-ának első bekezdéséből teljesen kihagyta. Örömmel constatálhatjuk ezt a tényt azért, mert a szóbeli részmegállapodásoknak kötelező volta a feleknek szerződésszerű lekötöttsége tekintetében bizonytalanságot okozhat. Tervezetünk szerint tehát szóbeli részmegállapodások semmi esetben sem birnak kötelező erővel; a feleknek ez irányban való kikötése a 952 ij-nak positiv kijelentésével szemben részmegállapodásokat kötelező erővel nem ruházhat fel. Mert ellenkező esetben a 952. S-nak positiv kijelentése tekinteten kivül maradna. 933. §. «A szerződés nincs megkötve, a mig a felek minden pontra nézve, mely a szerződés lényegéhez tartozik vagy valamelyik fél kikötése folytán, megállapodás tárgyává teendő megegyezésre nem jutnak". «lgaz ugyan» mondja az indokolás — «hogy a tervezet jelen szakaszában foglalt szabálylyal a fél esetleg visszaélhet és a szerződés létrejöttét, valamint az esetleg hosszú időt igénybe vett tárgyalások eredményét még az utolsó perczben meghiúsíthatja azáltal, hogy valamely kikötése alapján megállapodás tárgyává teendő egészen mellékes körülmény tekintetében lehetetlenné teszi a megegyezést azért, mert időközben meggyőződött arról, hogy a szerződés nem jár reá nézve a feltételezett különös előny nyel; a tervezet azonban ily eselteges visszaélésben nem látott elég okot fönnforogni a szerződési szabadság elvének áttörésére és az ilynemű visszaélés ellen való védekezést a felekre vélte helyesen bizhatni». Ha tehát esetleg veszélylyel is járna, mégis a szerződési szabadság elve vezette a tervezetet! Annyival is inkább érthetetlen azért, hogy az indokolás következő bekezdése constatálja, «hogy a jelen §. (932. §.) rendelkezése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek, daczára annak, hogy valamely oly pontra nézve, a mely egyikük kikötése alapján megállapodás tárgyává teendő, a megállapodás még nem jött létre, a többi