Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Előszerződés és pontozatok. Jegyzetek a magyar polg. törvénykönyv tervezetéhez. 2. r.

TÖRVÉN YELŐKÉSZÍTÉS. 249 az irásbafoglalás köttetett ki s a szerződés minden lényeges kellékeire történt akaratmegegyezés, irásba foglaltatott s mindkét fél által aláíratott, már maga az intendált szerződés keletkezett. Hátra marad még az az eset, a melyben a részmegállapodások — akár irásba foglalták azokat, akár nem — és még akkor is, ha a mellékpontokra nézve nem történt megállapodás, [örvényes intézkedés alapján vagy a joggyakorlatnál fogva esetleg kötelező erővel birnak. Ily esetben a magánjogot codifikáló polgári törvénykönyvnek azt a kérdést kell megoldania, vajon mikor érvényesek az ily részmegállapodások? Ha erre a törvény azzal felel: «Kétség esetében nem érvényesek)), nem ad kielégítő választ; s sajnos, csak ennyit mond tervezetünk, holott máskülönben szórói-szóra lefordította a német polg. törvénykönyvnek ide vágó rendelkezését (154. §. első bekezd.); de ott, a hol a várvavárt kielégítő válaszra került volna a sor, ott egyszerűen félre tette a német könyvet és — nem mondott semmit. Indokolása pedig azt ismétli, a mit a német törvény 155. §-ában kifejez, a nélkül, hogy e szakasz a tervezetben foglaltatnék. A német polg. törvénykönyv 154. §-a ugyanis így szól: «Solange nicht die Partéién sich über alle Punkte eines Vertrages geeinigt habén, über die nach der Erklárung auch nur einer Partei eine Vereinbarung getroffen werden soll, ist im Zweifel der Vertrag nicht geschlossen. Die Verstándigung über einzelne Punkte ist auch dann nicht bindend, wenn eine Aufzeichnung stattgefunden hat», vagyis szóbeli részmegállapodások és irásba foglalt részmegállapodások kétség esetén nem kötelezők; ily részmegállapodások pedig, ha nincs kétség, kötelezők. A német törvénynek e rendkívül fontos intézkedésénél tehát külön magyarázatra van szükség; ezt pedig a 155. §. foglalja magában. «Habén sich die Partéién bei einem Vertragé, den sie als geschlossen ansehen, über einen Punkt, über den eine Vereinbarung getroffen werden sollte, in Wirklichkeit nicht geeinigt, so gilt das Vereinbarte, sofern anzunehmen ist, dass der Vertrag auch ohne eine Bestimmung über diesen Punkt geschlossen sein würde». Ha tehát 1. a felek a szerződést megkötöttnek tekintik és 2. ha a szerződés a még hiányzó megállapodás nélkül is megköttetett volna: nincs kétség az iránt, hogy a részmegállapodások kötelezők. Minden esetre fontosnak tartom, hogy a német törvény e két feltételt együttesen kívánja meg; mert ha tisztán azt állapította volna meg, hogy, ha a felek a részmegállapodásokat kötelezőnek tekintik, azok kötelezők, a szerződési szabadság elvénél fogva már ismert dolgot statuált volna; s igy nemcsak hogy teljesen nélkülözhetővé vált volna a 155. §., de a 154. §. is teljesen kimaradhatott volna. Szükség volt tehát a 155. §-nak arra a határozott intézkedésére, melylyel megállapította, hogy még, ha a felek a szerződést a részmegállapodás alapján megkötöttnek tekintik is, de oly mellékpontokra nézve, melyek nélkül a szerződést meg sem kötötték volna |ogállam. II. évf. 4' f. 17