Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Közjogunk és nemzeti törekvésünk [könyvismertetés]

IRODALOM. 207 IRODALOM. Közjogunk és nemzeti törekvésünk. Irta: Beksics Gusztáv. Megjelent az Athenaeum kiadásában, 142 lapon. Ara 2 kor. 40 fill. Kiváló publicistánk és közjogászunk ama hosszas és eredményes actio után, a melylyel a magyar nemzeti néperő gazdasági és culturai szervezésének uj alapjait kifejtette, megint visszatért a magyar államjog területére. Ugy látszik alkalmi ok késztette arra, hogy még 1892-ben a dualismusról irt becses müvét folytassa s némely ujabb keletű kifogásokkal szemben egészen tisztába helyezze korábbi megállapításait. Könyve tehát lényegében ennek a czélnak van szentelve, bár két tekintetben jóformán kiduzzad az általa földolgozott anyag ebből a szorosabb keretből. Egyrészt ugyanis messze visszanyúl közjogi történetünkbe annak igazolása végett, hogy államjogunk integritása 1867 előtt épen oly sértetlen volt, mint a milyen maradt Deák Ferencz alkotása után. Másrészt pedig a kifejtett államjogi tételeket a jövő tekintetében is összeköttetésbe hozza a nemzeti törekvésekkel, a mi által különben sok kifogást ront le és sok fölösleges ellenvetésnek veszi élét már előre is. Talán helyesen jellemezzük Beksics könyvét, ha azt mondjuk, hogy abban a dualismus közjoga tisztán nemzeti alapokra van helyezve és ez az alapozás meg van erősítve egyrészt erős közjogtörténeti adatokkal, másrészt pedig a jövőbe néző jogos nemzeti aspiratiókkal. A könyvnek, mint a szerző korábbi müveinek is, kifejezetten egyéni módszere van. Ez nemcsak a stilus és előadás vonzó érdekességében nyilatkozik meg, hanem abban is, hogy a közjogi vitákat minden főponton összekapcsolja a nemzeti evolutio nagy kérdéseivel s így a dogmatikába életet lehel. Az a kifogás tehát, hogy Beksics mathematikai módszerrel dolgozik és doktrináit elválasztja az élő alkotmánytól, semmiképen sem talál. Ellenkezőleg, ez a munkája is épen abban különbözik a merő államjogi dogmatikától, hogy az alkotmányos élet controversiáival van összeszőve s a mi még ennél is több, magának a nemzeti fejlődésnek követeléseivel is számot vet. Az egész műnek egyetlen határozott vezető gondolata van. Annak bebizonyítása tudniillik, hogy a magyar állami souverainitás, mely a nemzet és korona megtörhetetlen közjogi egységében van kifejezve, az 1867. évi törvény után is épen olyan teljes, mint a milyen volt történetünk egész folyama alatt. Es mivel e souverainitás érvényesülésének módja a közös intézményekben is tisztán és egyedül a korona és nemzet közötti czélszerüségi kérdés, tehát a nemzeti evolutió ezen a közjogi alapon is minden mástól, nevezetesen pedig Ausztriától függetlenül végbemehet. A nagy tétel bizonyítása, mely egyszersmind a Deák által fölállított