Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. 3. r.

192 BÍRÓI GYAKORLAT. cselekményt, s megállapítja a büntetést. Ezután azt vizsgálja, vajon a magyar btkv. alapulvétele mellett mondott ítélet az illető külföldi törvény alapulvétele mellett is megáll-e, vagy sem. Igenlő esetben a honi törvényt alkalmazza, mert a külföldi törvény nem enyhébb. Ellenkező esetben, ha oly súlyos ítélet a külföldi törvény szerint nem lehetséges, a külföldi törvény alapján hoz ítéletet. A bírói gyakorlat itt is, épugy mint a btkv. 2. §-a esetében abstract összehasonlításokat tesz, a mi gyakran visszás eredményekre vezethet. így vétkes bukás esetében a C. 1890. jul. 2. (BJT. 8. k. 291. 1.) az osztrák btkv. 486. §-át, melynek büntetési tétele 5 hótól egy évig terjedhető fogság, a magyar btkv. 416. §-ánál (2 évig terjedhető fogház) enyhébbnek jelentette ki, mert a maximum kisebb, s az enyhébb törvény alapján az alsófokban egy hónapban megállapított fogházbüntetést három hónapra, mint az enyhébb törvény szerint minimalis büntetésre felemelte! Tenyéren fekszik pedig, hogy az osztrák btkv. csak akkor enyhébb, ha a bíró a magyar btkv. alapján egy évet meghaladó fogházat lát alkalmazandónak. Valamint tenyéren fekszik az is, hogy ha a bíró 3 hó és egy év közötti fogházat talál helyén levőnek, az osztrák és a magyar törvény között nincs különbség; az osztrák törvény in concreto nem enyhébb, s igy a magyar törvény alkalmazandó. Az elvont büntetési tételekből indult ki a C. akkor is, midőn cselédlopás esetében a román btkvet enyhébbnek jelentette ki, jóllehet annak minimuma 6 hó, a magyar minimum a 92. §. esetében 1 nap (1891 febr. 25. Cur. Dtv. 7. k. 103. 1.; és 1886 jun. 10. U. o. 2. k. 75. 1.). A második esetben abban is tévedett a C, hogy a büntetések viszonylagos elvont súlyának meghatározásánál a btkv. ií. §-ának figyelmen kívül hagyásával a btkv. 541. §-ában meghatározott mellékbüntetéseket is számításba vette. Ennek az ítéletnek az a további tévedése, hogv a lopás miatt egy évi fogházra itélt vádlottat a román törvénynek, mint enyhébbnek, alkalmazása folytán a mellékbüntetések alól felmentette, nem az enyhébb törvény szempontjából, hanem mint a btkv. 15. §-ának megsértése érdemel figyelmet. \\.Horvát- és S\lavonors\á£okban elköveteti büntetendő cselekményekről a törvény nem intézkedik. A btkv. 5. §. 1. ptja szerint azok nem tekinthetők a magyar btkv. hatályának alávetett területen elkövetetteknek; másrészt külföldön elkövetetteknek sem tekinthetők. Mert Horvát- s Szlavonország közjogunk értelmében nem külföld. A Németországban visszhangra talált elmélet szerint az eset a külföldön elkövetett büntetendő cselekmény fogalma alá esnék; mert ez az elmélet a «külföld» fogalmát nem közjogi, hanem büntetőjogi értelemben, vagyis a «külön jogterület" értelmében veszi. Ezt az elméletet nem lehet elfogadni, a mint nem fogadta el az olasz ítélkezés sem akkor, midőn az egységes olasz államban 1890. évi jan. hó i-ig egymás mellett három büntető törvénykönyv volt hatályban. A külföld nem büntetőjogi, hanem közjogi fogalom. Az tehát, a mennyiben maga a törvény ellenkezőt