Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

A JOGÁLLAM DÖNTVÉNYTÁRA I. KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS, i. A mentelmi jog felfüggesztésének megtagadása nyilvános rágalmazással vádolt 1t. K. országgyűlési képviselő ügyében. Az országgyűlés mindkét házának határozatai, a melyeket mentelmi ügyekben hoz, ezideig csak a napi sajtó utján, tehát csak kivonatosan és legtöbbnyire fölületesen közöltettek. Már pedig, positiv törvény hiányában, e határozatok alapján fejlődik nálunk a törvényhozás függetlenségére nézve annyira fontos jog. Döntvénytárunk tehát figyelemmel fogja kisérni a képviselő- és a főrendiháznak közjogi jelentőségű határozatait is; s minthogy az eddig hozott határozatok között is több olyan van, a melyeknek a döntvények közé való felvétele szükséges: ezeket utólagosan szintén közöljük. Az alábbi határozat tárgya es előzményei a következők: Budapest székes-főváros törvényhatósági bizottságának több tagja értekezletet tartott az 1901. év elején, a melyen L. K. országgyűlési képviselő elnökölt. Az értekezlet lefolyásáról több napilap közleményt hozott, a melyek szerint az elnök megnyitó beszédében a székesfővárosi tisztviselői kart súlyosan gyanusitó kijelentéseket tett. A tanács e közlések alapján megkereste a budapesti kir. ügyészséget, hogy a mennyiben L. K. a neki tulajdonított nyilatkozatokat megtette: ellene-a bűnvádi eljárást rágalmazás miatt indítsa meg. Erre az értekezlet tagjai bemutatták a tanácsnak az elnöki beszéd hiteles szövegét, a melyben egyebek közt a következő kijelentések foglaltatnak. «Ha a fővárosi bizottsági tag befolyását gyakorolja saját érdeke mellett, a főváros érdekeinek rovására: ugy a főváros direct kárt szenved. De még nagyobb kárt szenvedhet indirecte, ha egyes szegény-sorsu tisztviselő, ki csekély fizetéséből kell, hogy magát és családját fönntartsa, természetszerűleg 11 gy fog gondolkozni, hogy ha a jómódú, a gazdag, az előkelő fővárosi bizottsági tag a saját maga anyagi érdekeit tartja szem előtt: miért ne tegyem én, szegény ördög, ugyanazt, és miért ne dolgozhatnám én is a saját magam zsebére. Ebből következik, hogy az a nézet, mely a külföldön, de magában a fővárosban is el van terjedve, hogy egyes tisztviselő, — tisztelet a kivételnek, — baksisokat fogad el: még inkább el fog terjedni, a mi csak a főváros administratiójának hátrányára szolgálna. Azon kell tehát 1