Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
2Ó0 111. Magánjog es eljárás. között az özvegyi jog szabályozását tartalmazó jogügylet egyszerű élők között kötött jogügylet, melynek érvényességéhez az 1875. évi XXXV. t.-cz. életbelépte előtt külalak tekintetében a felek megegyező akaratának kijelentése minden különös alakszerűség nélkül elégséges volt, a kir. törvényszék a felperes és férje között létrejött fenti egyezséget alakilag is érvényes jogügyletnek tekinti. {Nagyváradi labla és Curia (1903. október i-én 5545. P 1902. sz. a.) indokai alapján helybenhagyják). 218. A köteles rész iránti igény és özvegyi haszonélvezet. Az örökhagyó vagyona tekintélyes részét tevő ingatlanát oly kikötéssel ajándékozta az alperesnek, hogy annak haszonélvezete haláláig az örökhagyót, annak halála után az örökhagyó özvegyét illesse és hogy az özvegy halála napjától számított 4 év leteltével a megajándékozott a mostani felperesnek örökségi igénye kielégitéseül 1600 K-t fizessen ki. Felperes, mint köteles részre jogosult, e jogát érvényesiti perrel a megajándékozott ellen. A% eperjesi kir. törvényszék alperest marasztalja a kereset értelmében : Tény ugyan, hogy az ajándékozó az ajándékozási szerződésben a megajándékozott alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek az ő és felesége halála bekövetkezésének napjától számitott negyedik évben örökségi igénye teljes kielégitéseül 800 frtot fizessen, s hogv ez az összeg a felperes részére nyilvánkönyvileg is biztositva van, de tekintve, hogy az ily kikötés illetően rendelkezés fennálló magánjogi szabályaink és a birói megállapodott gyakorlat értelmében figyelembe nem'vehető, mert a köteles rész az általános birói gyakorlat szerint a jogosított részéről az örökhagyó halála bekövetkezte napjától követelhető, illetően az ajándékozás joghatálya a köteles rész követelhetésének szempontjából, az örökhagyó halála után, mint a köteles részhez való jog megnyíltakor azonnal megtámadható; tekintve továbbá, hogy a köteles részre jogosított annak kiadását minden korlátozás nélkül követelheti, sem az a körülmény, hogy az örökhagyó összes vagyonának holtig tartó haszonélvezetét özvegyének biztosította, illetően hagyta, sem pedig az ajándékozási szerződésben foglalt ama körülmény, hogy az örökhagyó a felperes részére az ő és a felesége halála után négy évre fizetendő — telekkönyvileg is biztosított 800 frtot (1600 koronát) hagyott — nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy a felperes köteles részének kielégítését az alperestől már most ne követelhesse. (A kassai Ítélőtábla és a Curia 1903 szeptember 23-án 4297,902. sz. a. helybenhagyja.)
