Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
Magánjog és eljárás. '47 igazolja, ily hiba azonban a fentiek szerint nem bizonyittatott, alperes ezég és tagjainak felelősségét meg kellett állapítani. Budapesti ktr. ítélőtábla (7068/902. sz., 1902 november 18.) helybenhagyja. Curia (789/903. sz., 1903 márczius 4.) helybenhagyja. Figyelemreméltó ez Ítéletben a felelősségnek kizárólag a causalrs nexusra való alapítása, mely független a vétkesség kérdésétől: 115. Kártyázás köbben adott kölcsön perelhetősége. Felperes előadása szerint ő 1660 koronát azzal adott volt kölcsön alperesnek, hogy ez (alperes) eme kölcsönösszeget neki (felperesnek) rövid időn belül meg-, illetőleg visszafizesse. Alperes időközben 460 koronát visszafizetett a kérdéses kölcsönből, de a maradékösszeg visszafizetésével késlekedik, miért is felperes keresete értelmében alperest marasztalni kéri. Alperes tagadta, hogy felperestől a kérdéses kölcsönösszeget felvette vagy arra részfizetést teljesített volna. Annyi tény, alperes előadása szerint, hogy egy alkalommal felperesnél mulatozás közben ferbliztek és mikor a játékot abbanhagyták, felperes emiitette, miszerint ö (alperes) néhány száz koronával adösa maradt. Miután azonban felperes a kérdéses kölcsönt kártyázás közben adta és ezért eme kölcsön, illetőleg kötelezettség olyan természetű, hogy a birói uton nem érvényesíthető: alperes felperest keresetével elutasítani kérte. A temesvári kir. törvényszék 1902 május 9-én 7710,902 sz. a. felperest keresetével elutasította a következő okokból: a tanúvallomásokat a S. E. 215. §-a értelmében a rendes eljárásban is alkalmazandó S. H. 64 §. rendelkezéseihez képest mérlegelve, bebizonyitottnak vette azt, hogy felperesnek kereseti követelése ama kölcsönösszegből származik, melyeket felperes alperesnek kártyázás közben és kártyázás folytatására adott volt. Minthogy pedig a kányajáték közben s a kártyázás folytatásának czéljára tett kölcsönzést a fönálló birói gyakorlatnál fogva jogczimmel bírónak tekinteni nem lehet, annak érvényesítése birói uton nem eszközölhető: felperest keresetével elutasítani kellett, mert hisz a birói uton nem érvényesíthető kártyaadósság lényegén az mit sem változtat, hogy felperes alperesnek tényleg valóban készpénzt olvasott le. A magvar jognak ez következetesen keresztülvitt álláspontja. Németországban e részben a birói gyakorlat — miként ((Jogtudományi Közlöny» 1903. évi 17. száma irja —nem egységes: a frankfurti Oberlandesgericht szerint az ily kölcsön perelhető, mig a stettini Oberlandesgericht azt meg nem ítéli. 11*