Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IV. Kereskedelmi-, pálló- és csődjog. ioo. Tóssdebiróság hatásköre. (I88I:LIX. t.-cz. 94. §. d) pont). Dr. L. G. ügyvédjelö't szerződésileg egyezséget kötött a K. bankkal, mely késznek nyilatkozott követelése kiegyenlítéséül 26000 kor. névértékű részvényt elfogadni, de viszont L. G. arra kötelezte magát, hogy az átengedett 26000 kor. névértékű részvényeket kívánatra pari cursuson visszaváltja. A szerződésben a felek a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának eljárását kötötték ki. A tő^sdebiróság illetékességét leszállítja, mert alperes nem kereskedő és a szerződésben szabályozott ügylet nem kereskedelmi ügylet. (361/1902.) A budapesti tábla e végzést megváltoztatja és a választott bíróságot a per elbírálására illetékesnek kimondja. Az A '/• a. szerződés szerint az alperes az ott közelebbről körülirt részvényeknek előre meghatározott, a névérteknek megfelelő áron leendő átvételére kötelezte magát. Ez a kötelezettség feltételes időhöz kötött és annyiban egyoldalú, a mennyiben a felperes tetszésére bizatott, hogy záros határidőn belül a részvények átvételét követelje. Ha a felperes e jogával nem él, az alperesnek kötelezettsége megszűnik. Az utóbb érintett kikötések azonban a választott bíróság illetékességének meghatározása szempontjából nem lényegesek, mert az A 7. alatti okiratban foglalt jogügylet, akár vételnek minősítessék, akár másszerü szerződésnek, a mennyiben egyoldalú foganatba megy, az alperesre nézve részvények megszerzésével jár és részvények megszerzésére irányul, tehát a K. T. 258. §-ának 3. pontja értelmében feltétlen kereskedelmi ügyletet képez, melyre nézve az I88I:LIX. t.-cz. 94. §-ának d) pontja szerint a választott bíróság illetékessége folytatólagosan kiköthető akkor is, ha a szerződő telek egyike nem kereskedő. A dolog ily állásában és tekintettel arra, hogy a felperes bejegyzett czég, az A •/. a. okiratban foglalt alávetés alapján a választott bíróságot a jelen per elbírálására illetékesnek kimondani kellett. Közömbös e részben az, hogy az A 7. a. megállapodás egy későbbi hitelügylettel, melyben az alperesnek része nem volt, összefüggésben áll, és egyúttal azt czélozza, hogy a veszteség, mely hitelnyújtásból keletkezhetik, a felperesnek megtérüljön, mert a jelen perben nem a hitelügylet felett, hanem egyedül arról kell határozni, vájjon az alperes az A V. a. szerződés értelmében köteles-e a részvényeket megvenni, tehát megszerezni, minek folyományakép a névértéknek megtelelő összegben kikötött árt megfizetni vagy nem ? (Budapesti tábla, 2141/902. sz. Curia helybenhagyja október 9-én 1170/902. sz.).