Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. i07 telmü határozat hozatott s igy a törvényhatóság nem az 1881 évi deczember 30- iki határozatot, hanem a hozzá intézett kérvényben bejelentett korábbi vételt a kérvény adatai alapján hagyta jóvá, minthogy továbbá az 1882 évi november 30-án tartott képviselőtestületi gyűlésről felvett jegyzőkönyv bevezető része tanúsítja, hogy ezen gyűlés kizárólag abból a czélból hivatott egybe, hogy az árverési vételt illetően a tkvi hatóság felhívása teljesíttessék, illetve a tkvi átíráshoz szükséges adatok pótoltassanak s e végből az árverelö községi biró részére kiállítandó megbízás is szükségeltetvén, a kiállított megbízás tartalmából megállapítható, hogy ezt a megbízást a képviselőtestület nem az árverést megelőzően, hanem csakis az 1882 évi november hó 30-án tartott gyűlés alkalmával állította ki, mely körülmény egyébként is igazolva van alperesnek az 1898 évi június hó 28-án felvett jegyzőkönyben foglalt azon határozott beismerése által, hogy az árverést megelőzően képviselőtestületi gyűlés nem tartatott, következésképen az emiitett megbízás az árverést megelőzően ki sem adathatott, minthogy továbbá a perben külömben is a döntő ténykörülményt az képezi, hogy a községi bírót a vételre ki bízta meg és a megbízás mire szólott, s közömbös az, hogy ezen megbízástól eltekintve egy harmadik a megbízó által véghez vitt cselekvényt, illetve annak előnyös részét minden ellenszolgáltatás nélkül a maga részére elfogadta, a jelen perben felhívott felperesi tanuknak a lényegben egyező vallomása által pedig bizonyítva van, hogy a kereseti ingatlan vétele a községi volt biró által nem a politikai község, hanem a községbeli volt úrbéresek megbízásából és részére történt, s hogy a kereseti ingatlan a vétel óta állandóan az utóbbiak birtokában van, annak jövedelmét, a mint azt egyébként maga alperes is kifejezetten elismerte, a politikai község soha el nem számolta a saját számadásaiban s a kereseti ingatlannak a volt úrbéresek által való állandó és háboritlan birtoklása, valamint azon igazolt tény, hogy a politikai község a vételár törlesztéséhez egy krajczárral sem járult, hanem azt kizárólag a községi volt úrbéresek teljesítették, kétségtelenül a mellett bizonyít, hogy egyes volt úrbéresek megbízásából a községi volt biró a kereseti ingatlant a megbízók részére vette meg, kikhez a keresettel fellépett volt úrbéresek csatlakoztak s ezzel szemben a politikai község utólagos tényei, melyek szerint a vagyonszerzés a politikai község részére teljesítettnek tüntettetek íel, s ennek felettes hatósági megerősítése s az ennek alapján teljesített telekkönyvezés annál kevésbbé vehetők figyelembe, mivel a peradatok egybevetése mellett