Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IV. Kereskedelmi-, valló- és csőd jog. 7> tagja lenni, vele szemben a K. T. 254. §-ában meghatározott elévülési idő a szövetkezet felszámolásának elhatározása előtt lejárt; a keresettel -érvényesitett igénye tehát, a K. T. 237. §-a értelmében már a felszámolás •előtt esedékes volt; ezt az esedékességet pedig a később elhatározott felszámolás nem szünteti meg, mert a szövetkezetből kivált tag üzletrészének esedékessége után elhatározott felszámolásnak ilyen visszaható erőt a K. T. 237. §-ának 2. bekezdése nem tulajdonit, sőt annak abból a rendelkezéséből, hogy a kilépett tag üzletrészének és netáni egyéb járandóságainak kifizetését a 254. §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelheti, feltéve, hogy addig a társaság feloszlása el nem ha'tároztatott: nyilvánvaló, hogy a felszámolás elhatárolása csakis az esetben odázhatja el az üzletrésznek és egyéb járandóságoknak kifizetését, ha .az elhatározás az elévülési idő lejártát, vagyis a követelés esedékességét megelőzi. A K. T. 252. §-ának rendelkezése pedig a szövetkezetnek csakis ama tagjaira vonatkozik, kik a szövetkezet tartozásaiért még felelősek, s nem vonatkozik azokra a volt tagokra, a kik még oly időiben kiléptek, hogy velők szemben a 254. §-ban meghatározott elévülési idő már a felosztás előtt lejárt. A kereset tehát időelőttiség okából, xnint azt az alsó biróságok tették, elutasitható nem volt. (763/902. sz.) 53. A kezelő orvos titoktartási kötelezettsége biztosítási ügyben. (1875 :XXXVII. t.-cz. 475. §. 1893: XVIII. t.-cz. 86. $. 4. p.). Felperes kedvezményezett alperes biztositó társaság ellen keresetet inditván, utóbbi azzal védekezett, hogy a biztosított a biztosítási ajánlat kelte előtt izomcsúzban és utóbb ebből származott szívbajban szenvedett, miről biztosított tudott, és A. K. dr. által ebben kezeltetett is, — de e betegséget a biztositó előtt eltitkolta, — a miért is a K. T. 475. és 506. §§-ai értelmében elutasítást kért. A biztositó állításának bizonyítására a kezelő orvost kérte kihallgatni. Felperes ezt ellenezte, hivatkozván az orvos titoktartási kötelezettségére. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék a kezelőorvos kihallgatásának elrendelését mellőzte. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, s Á. K. dr. tanút vallomástételre kötelezi. A S. E. T. 86. §-ának 4. pontja az orvost a tanuzás alól nem menti fel mindazon körülményekre nézve, melyeket hivatásának gyakorlása közben tudott meg, hanem csak azok tekintetében, melyeknek közlésével titoktartási kötelességét megsértené. Ugyanazon szakasz utolsó bekezdése szerint pedig a vallomás megtagadásának jogosultsága felől a bíróság határoz. Téves tehát az elsőbiróságnak az az álláspontja, mintha a titoktartás tárgyának körének és terjedelmének meghatározása a tanukép