Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

7'IV. Kereskedelmi-, váltó- és csödjog. felhívott orvos belátására volna bizva, mert e felfogás szerint az orvos a tanuzási kötelezettség alól magát kivonhatná oly esetben is, midőn a törvény őt fel nem menti. A felperes a felhívott tanú vallomásával azt kívánja bizonyítani,, hogy néhai G. F. izomcsuzban és szívbajban szenvedett s ezt az ajánlattételkor tudta is. Már a szavak közönséges értelme szerint sem lehet azt mondani, hogy beteg a ki ilyen, vagy hasonló bajok miatt orvoshoz fordul, vele titkot közölne. Bizonyos az is, hogy a jelzett betegségek a gyóg\ kezeknek, vagy családjának jó hírnevét nem veszélyeztetik a B. T. K. 328. §-ának esete tehát fenn nem forog. Megengedhető ugyan, hogy az orvos titoktartó kötelezettsége tovább terjed a büntető sanctiónál, mert főleg orvosnál tisztességtelen dolog lehet az is, a mi büntetés terhe mellett tiltva nincs. De a hivatásszerű tisztesség sem indokolhatja oly körülmények eltitkolását, melyek feltárása a bíróság előtt jogos érdeket nem sért, hanem jogos érdeknek szolgál. Már pedig kedvezményezettnek érdekében állhat ugyan, de sem neki, sem gyógy kezeknek, illetve halála után hátramaradott családjának jogos érdeke nem lehet az, hogy a biztosító fizetésre köteleztessék akkor is, ha a biztosított hamis bevallást tett volna. Ez oknál fogva A. K. dr. tanút vallomástételre kötelezni kellett. A ktr. Citria A K. dr. tanúnak felfolyamodását visszautasítja a S. E. T. 86. §. felfolyamodásra jogot ad ugyan a tanúnak az ellen a végzés ellen, a melylyel tanúvallomásra köteleztetett, minthogy azonban az idézett § azonfelül, hogy a felfolyamodásnak halasztó hatályt biztosít, a tanú által használható felfolyamodás tekintetében más különleges intézkedést nem tartalmaz; következik, hogy tanú eme felfolyamodásra vonatkozó általános rendelkezései alá esik, ezért és mert az 1881 : LIV. t.-cz. 59. §-ának értelmében a másodbirósági végzések ellen további felfolyamodásnak csupán az abban a §-ban megjelölt esetekben van helye, mely alá a tanuvallomási kötelezettség kérdésében hozott végzés nem tartozik. (1902 deczember 5. 645/1902). Az elsőbirósági végzéssel szemben a kir. táblának fentebbi határozata helyesen hámozza ki az 1893 : XVIII. t. cz. 86. §-ának 4. pontjában az orvosnak tanúságtétel megtagadhatási jogát. Kifejezésre hozza e határozat azt, hogy az orvos jogának határait nem maga szabja meg, hanem a bíróság a concrét eset körülményei szerint. Az elsőbirósági végzés túltengő liberalitással az orvosra kívánja minden esetben bizni, hogy mi tartozik az orvosi titoktartás körébe, s jogot ad az orvosnak arra, hogy a vallomástételt a titoktartó kötelezettségre való hivatkozással közelebbi indokolás nélkül megtagadja. Ez nem lehet a törvény czélja, mert az csak oda tendál, hogy ne legyen az orvos kötelezhető oly tények felfedésére, melyek publikálása kellemetlen a félre vagy hozzátartozóira, avagy általában titok.