Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 10. szám - Beksics Gusztáv történet - és közjogirása [könyvismertetés]

SZEMLE. nagynénéire száll (487. cz.). Törvényes örökösök hiján a vagyon a cantonra vagy az ez által kijelölt köztestületre száll (491.cz.). A házastárs lemenők létében a hagyaték felét kapja haszonélvezetül; szülői örökösök esetén negyedét tulajdonul, háromnegyedét haszonélvezetül; nagyszülői örökösök esetén felét tulajdonul, felét haszonélvezetül nyeri; ha nagyszülői örökösök nincsenek, az egész állag a házastársé (489. cz.). Köteles rés\: lemenőknél háromnegyede, atyánál és anyánál fele a hagyatéknak, túlélő házastársnál, ha lemenők is vannak, a hagyaték felének haszonélvezete, más esetekben a hagyaték állagának negyedrésze az7 a miről az örökhagyó nem disponálhat (495. cz.). M. SZEMLE. — Már néhány hónapja, hogy a Bolyai Farkas «Tentamew-jének ügyében hozott ítélet jogászkörökben megérdemelt feltűnést keltett. A Curia a szerzői jog bitorlása miatt és kártérítés iránt az Akadémia ellen indított perben 2541/1902. sz. ítéletében, mint az 18K4 : XVI. t.-cz. 13. §. alapján elévültét elutasította felperes igényét, de egyszersmind indokai alapján helybenhagyta az alsóbiróságok ítéletét és ily ként magáévá tette azt az álláspontot, hogy a tudományos akadémia, mint jogi személy elkövetheti a szerzői jog bitorlását és pénzbüntetéssel sújtható. Sehogy sem oszthatjuk e tételt ily alakjában. Nem tehetjük tul magunkat azon a mélyreható különbségen, mely a magánjogi és büntetőjogi felelősség közt kétségtelenül fennáll. A mennyire helyes és a modern kártérítési jog követelményeinek megfelelő az az álláspont, hogy a jogi személy, mely magánjogok és kötelezettségek alanya lehet, magánjogi felelősségre vonható az őt képviselő személyek cselekvényei, vagy mulasztásai alapján, ép annyira ellenkezik büntetőjogunk alapkarakterével az a tétel, hogy a jogi személy criminalitást követhet el és büntethető. Az is nyilvánvaló, hogy az 1111:4: XVI. t.-cz. 19. §'-nak első bekezdése alapján kiróható pénzbüntetés, mely a má sodik bekezdés alapján fogházzá változtatható át, ép oly kevéssé sújthatta a jogi személyt, mint akár a szabadságvesztés. Kétségtelen azonban, hogy az ítélet helyesen járt el, midőn a jogi személy képviselői által okozott jogsérelemért kártérítésre a jogi személyt kötelezte. A kártérítésre kötelező ítélet azonban nem mondja azt, hogy a jogi személy pl. szerzői jogot bitorolt, hanem csak azt. hogy vagyonilag felelős azoknak tényeiért, a kik nevében, hatáskörükben eljárnak. Műnyelven; ez a felelősség nem is delictualis, hanem csak quasi-delictualis felelősség, mely épen abban különbözik az előbbitől, hogy tényállásában nincsen delictum A bíróságnak indokolásában tehát azt kellett volna megállapítania, hogy a mennyiben az elévülési kifogásnak helye nem volna, alperes, mint jogi személy elleni kereset nem alapulhat a szerzői törvény 19. §-ának 1. vagy 2. bekezdésén, hanem csakis e szakasz 3. bekezdésén, mely szerint az okozott kárért a gazdagodás erejéig felelős.