Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Pulszky Ágost, 1846-1901

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. megfelelő külső, szokásainak rokonszenves társadalmi tulajdonságok jóval fontosabb tényezők a tömegek vezetésére. S innen van az, hogy a tagbaszakadt alak, a jól kipedert bajusz, bizonyos közhelyek kellő alkalmazása, bizonyos illő méltóság és tartózkodás a magaviseletben, a hang öblössége, némely metaforák kellő felhasználása, egy adag pajtáskodási, ivási, kedélyeskedési és fülbemuzsikáltatási képesség nálunk a politikai sikerek nélkülözhetetlen előfeltétele. A tömeg gyűlöli az átlagon felülemelkedőt és rendszerint rendkívüli szellemi képességeket csak annak kész megbocsátani, ki ezeket a gyűlöletes tulajdonságokat az előbb emiitett aesthetikai természetű csillapító szerekkel képes felhígítani. És erre Pulszky Ágost képtelen volt. Azt a rendkívüli fölényt, melylyel legtöbb kortársa felett állt, semmivel sem tudta enyhiteni. Ezért nem volt képes soha a politikában vezérszerepet játszani. Ezért nem fűződik egyetlen egy nagyobb politikai actio sem az ő nevéhez. Csak egy kisebb élite-re, a tömeg által szinte észrevétlenül, mint egy szószoros értelemben vett titkos tanácsos tudott ő eredményesen befolyni. Olyan tehetség volt ő, melynek a parlamentáris kormányalkat nem kedvező. Ha a szabadelvű absolutismus korában születik, neve kétségtelenül a kor legnagyobb politikusai között szerepelt volna. A tudomány világát ezek a békók nem terhelik. Az emberi lélek legfüggetlenebb világa ez. És tényleg ezen a téren, melyet ugy szólván csak mellékesen keresett fel, Pulszky Ágost elérte azt, a mire a politikában hiába törekedett : uj csapást tört, uj iskolát teremtett, a jövő politikai törekvéseinek magvait hintette el hazánkban. Az, a mi a Beöthy Leo munkájában egy inkább részlet-kutatás keretében honi földön először csillan fel, a jog és állambölcsészet alaptanaiban olyan megkapó erővel sugárzik felénk, mintha egy egész nemzedék munkájának volna a betetőzése: a természettudományi világnézlet diadalmasan vonul be a társadalmi tudományok fellegvárába, a metafisika és a scholasticus tudomány ezen utolsó menedékhelyébe. A magyar történelem Pulszky Ágostban fogja annak a világnézetnek átültetőjét tisztelni, mely a társadalmat az egyetemes természeti erők egyik nyilvánulataként fogva fel, annak természettörvényeit kutatja. S minthogy ez a világnézet egyedül alkalmas arra, hogy a bomladozó vallási világrend mindjobban hitelét vesztő politikai és erkölcsi alapzatait ujakkal cserélje fel, a Pulszky Ágost élete ugy jelentkezik, mint accumulatora azoknak az erőknek, melyek a jövő magyar politikát is irányítani fogják. Ez kétségtelenül életének legnagyobb és legmaradandóbb eredménye. A sors ebben kegyes volt hozzá. Ha lázas, politikai küzdelme meddő volt is: élete mégis első sorban politikai jelentőségű és eredményű. Ha nem is idézett elő közvetlen politikai hatásokat, uj eszmék és érzelmek átültetésével mélyen belefolyt a jövő alakulatainak méhébe. Mert közvetlen tudományos újítások épp oly kevéssé fogják pályáját jelölni, mint politikaiak. Eklektikus elme volt, mely a legkülönbözőbb rendszerek és tudományszakok jogállam. I. f. 5