Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Ujabb kereskedelmi jogi könyvek: Magyar kereskedelmi jog rendszere. Magyar biztositási jog [könyvismertetés]

ROVÁS. 599 illetőleg bekövetkezhető eredményt is átfoglalja. A kérdéses esetben vádlottak az erőszakoskodó férik (a támadót), herezacskójának és nyakának megszorításával akarták tehetetlenné tenni, e cselekményükben tehát meg volt az a szándék (legalább mint dolus eventualis), hogy az illetőt életétől megfoszszák. De ez a szándékos cselekményük a jogtalan erőszak elhárítására lévén irányozva, mint jogos védelemben elkövetett, a btk. 79. §-a értelmében beszámítható nem volt. Ez a jogos védelem logikája. A fennforgó esetben azonban nem ez a logika érvényesült. Vádlottak halottnak tartván az elalélt férfit, azt cselekményük elpalástolása végett, felakasztották, s ezáltal ölték meg. Az ölési cselekedet tehát az akasztás volt. Vajon gondatlan cselekmény volt-e ez oly értelemben, hogy a vádlottaknak culposus emberölés gyanánt beszámítható: ez talán vita tárgya lehet. De ez itt nem kérdés. Kérdés az (legalább a Jogt. Közi. szerint), vájjon egy holtnak vélt emberrel szemben lehet-e egyáltalában szó jogos védelemről ? Mert e lehetőségnek kellene fennforogni, ha a Jogt. Közi. czikkének logikája állana. De hát hol van ez esetben a támadó, a ki ellen védekezni kell ? Hiszen a holt ember (mert vádlottak tényleg annak tartották) már senkit sem támadhat meg, az már rég olyan élettelen tárgy, mint akár egy fadarab. A jogos védelem holt ember ellen ép olyan fából vaskarika, mint bármely más élettelen tárgy ellen. Ha tehát felteszszük is, hogy vádlottakat gondatlanság terheli a miatt, hogy az elalélt embert, mint halottat felakasztották: ez a cselekményük talán csak nem menthető ki azon a czimen, hogy jogos védelemben cselekedtek. Ámde a Jogt. Közi. czikkének logikájából épen ez következnék. Vájjon megállhat-e az a tétel, a melyből ily képtelenség következik ? Talán a Jogt. Közi. is be fogja látni, hogy ily esetben maga a tétel is képtelenség; talán belátja e nyomon azt is, hogy a jogos védelem köréből a gondatlanság ki van zárva, s hogy különösen a mulasztás, mint a gondatlanság egyik eleme, sohasem azonositható a jogos védelemhez szükséges cselekvéssel (a támadás elhárítására irányzott védekezéssel), e cselekvés pedig, minthogy határozott czélból vitetik véghez, már ennélfogva szükségkép csak szándékos lehet. Gyermekes okoskodás ezzel szemben azt mondani, hogy a mennyiben a védekező egyszerűen csak sérteni akar, mert pl. egy botütéssel, vagy a támadó eltaszitásával is elháríthatni véli a támadást, és ha e csele kmény bői mégis a támadó halála következik be: ez az eredmény már kívül esik a védekező akaratán és igy csak gondatlanság gyanánt számitható be, de azért a jogos védelem czimén kimenthető. A ki ilyet mond: annak fogalma sincs a szándékról, a melynek körébe a praeterintentionalis büntetendő cselekmények is tartoznak. A súlyos vagy halált okozó testi sértés pl. egy arczulcsapásnak vagy botütésnek lehet a következménye és mégis mindegyik eredmény a tettes szándékából eredő gyanánt számíttatik be. Ép oly kevéssé •gondatlanság az, ha valaki a jogos védelem határait félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból túllépi. Ez csak azt jelenti, hogy midőn a védekező jkisebb sérelem okozásával is szabadulhatna és mégis (tehát szükségen túl)