Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Ujabb kereskedelmi jogi könyvek: Magyar kereskedelmi jog rendszere. Magyar biztositási jog [könyvismertetés]

594 IRODALOM. ha^ai jogforrások felfogásáról, kapcsolatban a magyar polgári törvénykönyv tervezetének bírálatával. Irta: dr. ENagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. Budapest, 1902, 1 ió oldal. A pozsonyi ügyvédgárda e kiváló tagja széles ismeretekkel és impozáns jogászi éllel foglalja monographiájába az örökbefogadás jogintézményét, ismerteti annak alapelveit a római, a franczia, a német és az osztrák jogokban, adja annak rajzát a régi és a jelenlegi magyar jog szempontjából és vezeti végig az olvasót a polgári törvénykönyv tervezetének 221—253. §-ain. Bírálatának kiindulópontja az, hogy az örökbefogadásnak régi jogunkban gyökerező alapgondolata nem a gyermekkéfogadás, hanem az örökösjelölés (32., 48. 11.), s ebből folyólag helytelen a tervezetnek az az álláspontja, hogy az örökbefogadásnak ez a joghatálya kizárható (Tervezet 241. §.). Ez áliáspontját szerző a most idézett §. tárgyalása alkalmával fejti ki bővebben (99—102. 11.). Feltétlenül igazat adunk neki abban, hogy nincs okunk arra, hogy régi nemzeti jogunk e jellegzetes vonását átadjuk a feledésnek. S ha valahol, ugy a család és örökjog mezején kell ősi intézményeink minden kalászát a legszeretetteljesebb gonddal megvizsgálnunk, s csak akkor eldobnunk, ha egészen üres. A mü kiváló" előnye annak könnyen érthető, népszerű és zengzetesmagyarságú stílusa. Ujabb kereskedelmi jogi könyvek* Kereskedelmi jogunk irodalma jó commentárokban és jeles kézikönyvekben nem szűkölködik, az anyag egyes részeivel behatóan, belterjesen foglalkozó munka azonban még aránylag kevés áll rendelkezésünkre. Pedig különösen ilyen monographikus, szakszerű feldolgozásra van szükség akkor, mikor küszöbön álló törvényhozási feladat megoldásáról: a kereskedelmi törvény revisiojáról lesz szó. Ebből a szempontból kevés ujat nyújt dr. Bedö Mór, a ^Magyar kereskedelmi jog rendszere» (Budapest 1902. Politzer és fia) czimü müvében, mely rövidre fogott commentár, illetőleg compendium jellegével bír. A «kereskedelmi jog rendszerének» azért nevezi el könyvét a szerző, mert Kohlért és Gareist követve, az anyagot a bevezető tanok előrebocsájtása után személyjog, dologjog és kötelmi jog szerint osztja be. Ez az elrendezés kereskedelmi törvényünk sorrendjével is nagyjában egybevág, mert a személyjog kereskedelmi törvényünk első részét (3—257. §§.) és a kereskedelmi ügyletek meghatározásáról szóló fejezetet (258—264. §§.), a dologjog a tulajdonjogról, a zálogjogról és megtartási jogról szóló 299 — 510. §§-at, a kötelmi jog végül kereskedelmi törvényünk második részét (265—548. §§.) az emiitettek kivételével foglalja magában. E rendszer ellen, mely a kereskedelmi jognak a magánjoghoz való affinitását akarja kifejezni, általában nincs ellenvetésünk; dogmatikus, nagy apparátussal készült tudományos műben helyén is lehet, de nem találjuk szükségesnek oly munkában, mely már aránylag kis terjedelménél fogva (299 kis octav oldal) a kereskedelmi jogot ugy is csak a commentár alapvonásaival