Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Ujabb kereskedelmi jogi könyvek: Magyar kereskedelmi jog rendszere. Magyar biztositási jog [könyvismertetés]

IRODALOM. $95 ismertetheti. Nagyonis röviden végez szerző a kereskedelmi jog különös részével, a vétellel, a bizományi és biztosítási ügylettel, a hol még a törvény teljes szövegét sem bocsátja rendelkezésünkre. Szívesen elismerjük azonban, hogy szerző világosan és szabatosan ir, az anyagot rendszeresen kezeli és a külföldi és hazai irodalmat is javára fordította, különösen a mennyiben Nagy Ferencz kitűnő könyvét felhasználta és Schwarz Gusztáv nézetével is gyakran foglalkozik, melyet ugy látszik egyetemi előadásaiból ismer. Alapjában véve a mü, megfelelő kritikával olvasva, jó szolgálatot tehet, mint «bevezető» a kereskedelmi jogba, vagy a már szerzett ismeretek recapitulatiójára és mint szerző első nagyobb müve elismerést és figyelmet érdemel. A kersekedelmi jog biztositásjogi részével két munka is foglalkozik. Dr. Hajós Jenő: Magyar biztosítási joga (Budapest, 1902.) a kereskedelmi törvény idevágó szakaszait világos és rövid magyarázattal kíséri. Magyarázatában a biztosítási jog elméleti részére csekély súlyt helyez s figyelmét főképen a joggyakorlatra fordítja. A magyar judicaturát azonban ügyesen dolgozza föl, miért is munkája gyakorlati használatra igen alkalmatos. A másik munka, dr. Rósa Ferenc^ müve nagyobb igényekkel lép a közönség elé. Szerző munkáját a Magyar biztosítási törvény magyará^atá-nak (Budapest, 1902. Politzer és fia) nevezi, a mi egymagában is kevéssé szabatos meghatározás. E mellett a kereskedelmi törvénynek a biztosítási válialatokra vonatkozó közigazgatási rendelkezéseit teljesen mellőzi s igy munkája, mint commentár hézagos marad. Mert az előszóban felhozott indokolás, hogy az alaki intézkedések magyarázatát mellőzi;, mert «ezen részt a készülő törvényjavaslat a biztosítási magánvállalatokról úgyszólván alapjában megfogja változtatni»: a 455—462. §-ok elejtését nem teszi elfogadhatóvá. Mégha a közel jövőben kilátásunk volna is e javaslat törvényerőre emelkedésére, szerzőnek akkor is meg kellett volna ragadnia az alkalmat, hogy az actualitásánál fogva különösen érdekes részt ismertesse, bírálja s a megejtendő reformok irányát megjelölje. Rósa Ferencz munkájának beosztása más szempontból is kifogás alá esik. 435 oldalra terjedő commentárjában 577 oldalon keresztül foglalkozik — rövid általános fejtegetés utín — a kár és viszontbiztosítással és csak <;8 oldalon az életbiztosítással. Ez az aránytalanság rögtön szemébe fog tűnni mindazoknak, a kik ismerik az élelbiztositási ügylet finom szövedékének rejtelmét, a néhány szakaszban felmerülő controvers kérdések tömkelegét. Ezért szerző helyesen cselekedett volna, ha ugy a külföldi, mint a belföldi írók példáját követve nagyobb teret szentel az életbiztosítási ügylet körében felmerülő vitás kérdések tisztázására. Azt a módot sem tartjuk helyesnek, a hogy szerző az irodalmat kezeli. Mert bár meglátszik szerzőn, hogy a biztositásjogi irodalom nagy részét tanulmányozta s ennek eredményeképen a külföldi irók nagy tömege vonul föl szemeink előtt: mégis gyakran nélkülözzük az irodalomban tárgyalt alapvető elvek olyan kiitikai feldolgozását, a mely bennünket ez irók felfogásának helyes, vagy helytelen voltáról győzne meg. El kell azonban ismernünk,