Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A Curia biráskodása képviselőválasztási ügyekben. 3. r.

5&*2 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. jegyzői novella és az örökösödési eljárásról szóló törvény értelmében eljár, az ellene elkövetett rágalmazás akkor volna a 262. §. alapján megtorlandó, ha állana vagy az, hogy a közjegyző valamely törvény által szervezett collegiális orgánum alkotó tagja, — a mi nyilván nem való ; — vagy az, hogy ő hivatali állásánál fogva határozatok vagy rendelkezések hozatalánál közreműködésre van hivatva, a minő jogkörrel azonban a közjegyző, törvényeink értelmében, nincs felruházva. A közjegyző e mellett nem is küldöttsége, hanem kiküldöttje, nem tagja, hanem megbízottja a hatóságnak. A kir. közjegyző a btk. 461. §-a értelmében közhivatalnoknak lévén tekintendő, elkövetheti a btk. XLI1. fejezetében felsorolt delictumokat, kiterjed reá a btk. 265. §-ának 1. pontja, alkalmazandó a btk. 270. §-a is, —• ellene azonban a btk. 165. §-ába és nem a 163. §-ba ütköző delictum követhető el. De ha, a mint a fönti határozat megállapítja, a bíróságtól nyert megbízatás a hatósági jelleget is átszármaztatná a kir. közjegyzőre és ez nem is mint hatóság küldöttsége, (melynek fogalma alá a közjegyző a szó grammatikai értelménél fogva nem eshetik), hanem mint hatósági tag részesitendő a 262. §. által nyújtott oltalomban : ez esetben alkalmazandó lett volna a btk. 271. §-a is s a bűnvádi eljárás csak az igazságügyminiszter felhatalmazása folytán lett volna megindítható. Megsemmisítendő lett volna tehát az alsófoku ítélet a bp. 385. §. 1. c. pontja alapján is, utalással a 4. §-ra, mely szerint oly esetben, midőn a büntetendő cselekmény üldözhetése felhatalmazástól függ, az eljárás a felhatalmazás megadása előtt a nyomozáson túl nem terjedhet. L. KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. A Curia bíráskodása képviselőválasstási ügyekben. Már több izben rámutattunk e folyóirat hasábjain a Curia két tanácsának judicaturája között fennálló ellentétre. Ez ellentét legeklatánsabb példája gyanánt közöljük alább egymás mellett a Baross János és a Molnár Jenő ügyében hozott Ítéleteket. Az egyiket a Curia I., a másikat a Curia II. tanácsa hozta. A két ítéletben egy és ugyanaz a fogalom, t. i. az etetés és itatás kétféle megoldásra talál, s az egyik felfogás a mandátum megsemmisítésére, a másik a kérvény elutasítására vezetett. E sajnálatos eredményt nyilván az idézte előr hogy a törvény elmulasztotta az etetés és itatás fogalmának körvonalait szorosan megvonni. A törvény e hiánya mindenesetre mielőbb kiigazításra szorul. Ez alkalommal a Madarás^ Imre, a fent említett Baross János és Molnár Jenő és végül az Órley Kálmán ügyében hozott határozatokat közöljük.