Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A lopás minősitése, büntetése és inditványi esetei. Adalék a Btk. revisiójához

$02 TÓRVÉNYELŐKÉSZITÉS. §. i. vagy 7. pontja esetében 10 évig terjedhető börtönnel; a 336. §. }. pontja vagy 558. §-a eseteiben 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. II. A büntetés szempontjából legtöbb panaszra szolgáltatott okot a tör­vénynek a fegyházzal büntetendő lopásra vonatkozó rendelkezése. Különö­sen érezhetővé vált a törvénynek a szükségen messze tul menő, s azért kirí­vóan igazságtalan szigora a Btk. 336. §. 3. pontja esetében, nem azért, mintha egyéb esetekben, jelesül a 336. §. 4., 5., 6. pontok eseteiben és a 338. §. esetében a törvény kevésbbé volna tulszigoru, hanem azért, mert a gyakorlatban a 3 36. §. 3. esete leggyakrabban fordul elő. A törvény tulszigo­rát a bíróságok a Btk. 92. §-ának alkalmazásával iparkodtak és iparkodnak enyhíteni. Mindenesetre igen gyakran a törvény megsértésével; mert a midőn a törvény categorikus imperativusa azt rendeli, hogy a lopás, tekin­tet nélkül a lopott dolog csekély értékére, büntettet képez : az érték cse­kélysége önmagában a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolható rend­kívüli enyhítő körülményül nem szolgálhat. Itt is megvalósult Carrarának jóslata, hogy «a lelkiismeretes biró megsérti a törvényt, a mely megsértette az igazságot". De az igazsagérzetet igy sem lehet kielégíteni. Igen sok esetben a Btk. 92. §-ával alkalmazható legenyhébb büntetés — hat hónapi börtön — még mindig égbekiáltó igazságtalanság. A valóban hajmeresztő esetekkel egy kötetet lehetne megtölteni. Én csak két esetet hozok fel, saját gyakorlatomból. Egy parasztlegény ittas állapotban nagynénjéhez ment, mert kedve kerekedett egy kis aszalt körtére. Nagynénjét honn nem találván, felmászott a háztetőre, egy pár zsindely leszakitásával behatolt a pad­lásra s megtömte zsebeit aszaltkörtével. A vizsgálat kiderítette, hogy a nagy­néni tényleg, de a törvényes formák mellőzésével, mint férjes, de gyermek­telen nő, örökbe fogadta unokaöcscsét, s kijelentette, hogy egész vagyonát reá hagyja. A lopást nem is ő, hanem a férje, egy haszontalan részeges ember jelentette fel, a ki nejének unokaöcscsére épen a miatt, mert neje ezt szemelte ki örökösének, haragudott. A főtárgyaláson a nő kijelentette, hogy a feljelentés tudta nélkül történt, s mindenesetre akarata ellenére, mert ő unokaöcscsétől semmit sem tagad meg, s ha otthon lett volna, szívesen adott volna neki annyi körtét, a mennyit csak akart. Ebben az esetben sikerült a vádlotton segíteni. A bíróság elfogadta azt, hogy az elvétel a nőnek csak tudta nélkül, de nem beleegyezése nélkül történt, s ez alapon a vádlottat felmen­tette, de meg azért is, mert vádlott a viszonyok tekintetbevételével nagynén­jének beleegyezését okszerűen feltételezhette. A vádlott tehát szabadult; azonban — három hónapot meghaladó vizsgálati fogság kiállása után. Nem voltak oly szerencsések azok a parasztlegények, kik húsvét hétfőjén bemász­tak a földes ur kertjébe, s egy pár rózsát szakítottak le jegyeseik számára. Midőn a földes úr arról értesült, hogy a legkisebb büntetés hat hónapi bör­tön, kijelentette, hogy miután a rózsákat értékesíteni egyáltalán nem lehet, azok teljesen értéktelenek. A bíróság azonban ezt nem fogadta el, s vád­lottakat a Btk. 92. §-a alkalmazásával hat-hat hónapi börtönre ítélte el !

Next

/
Oldalképek
Tartalom