Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A codifikált büntetőjog és a külön törvények. 1. [r.]

A CODIFIKÁLT BÜNTETŐJOG. melyben a munkaadók és mezőgazdasági munkások között jogviszonyról szóló 1898. évi II. t.-cz. 70. £-a a munkásokat és napszámosokat részesíti. «Ha az elitélt a kiszabott pénzbüntetést 48 óra alatt le nem fizeti, az Ítéletben ez esetre megállapitott szabadságvesztésbüntetés, a 68. és 69. §§. esetét kivéve, azonnal végrehajtandó*. Kézzelfogható, hogy ez intézkedés éle a munkások és napszámosok ellen irányúi. Az általános büntetőtörvénykönvvek (B. T. K. 53. és K. B. T. K. 22. §.) csak a pénzbüntetés behájtkátlansága esetében engedik meg annak átváltoztatását szabadságvesztésbüntetésre. Ott a törvényhozó csak elkerülhetetlen szükség esetében engedi meg a pénzbüntetés helyettesítését szabadságvesztésbüntetéssel és lehetőleg későn nyul a végső eszközhöz. A külön törvény már azt is bezáratja, ki rögtön nem tud fizetni. E retograd irányzat annál feltűnőbb, mert a modern reformtörekvések már messze túlszárnyalták a codex álláspontját. A pénzbüntetést soha se helyettesítse a szabadságvesztésbüntetés. Megakarják szüntetni azt az anomáliát, hogy fennálljon oly büntetés; nem, melyet egyformán kiszabnak gazdagra és szegényre, holott az egyik meg sem érzi, a másikon pedig ugy hajtják végre, hogy szabadságától megfosztják és ennélfogva becsületét sem kímélik. Törvényben akarják kimondatni, hogy a biró a pénzbüntetés kiszabásánál legyen tekintettel nemcsak a bűnösség fokára, hanem a tettes vagyoni helyzetére, másfelől a részletfizetés kedvezményének legtágabb alkalmazásával, esetleg a behajthatlan pénzbüntetés leírásával kifejezést akarnak adni annak, hogy kisebb bajnak tekintik az előnyt, melyet a gazdaságilag gyöngének nyújtanak, mint a kiváltságot, melyben az erősét részesitik. Csak jelezni akartam, hogy a magyar törvényhozó gyakorlatilag az ellenkező irányzatot valósítja meg és oly kevéssé hajlandó attól éltérni, hogy egy utóbbi törvényben az 1899. évi X.LI. t.-cz. 31. ^-aiban a vízi munkálatoknál, az ut- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokra és munkásokra kifejezetten kiterjeszti az 1898. évi II. t.-cz. §-ának hatályát. (Befejező közlemény következik.)