Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A codifikált büntetőjog és a külön törvények. 1. [r.]

124 Dr- BAU M (»AR I EN 1/I130R foltnak mindig kétszeresét tegye, mely azonban Ü Soofrtot meg nem haladhatja». Csak egynehány a bűntettekről és vétségekről szóló törvénykönyv különös részében felsorolt, a tulajdon illetőleg a vagyon ellen irányuló büntetendő cselekményeknél minősítő körülmény a visszaesés, és pedig mindig csak a második (lopásnál a 338. sikkasztásnál a 3 57. orgazdaságnál a 371. §. és csalásnál a 383. §". második bekezdése értelmében). Azt, ki rablás, vagy zsarolás miatt már meg volt büntetve, súlyosabban, tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal bünteti a törvény (B. T. K. 349. §. 1. pont), ha rablást követ el újra. Ennyi az egész! A kihágási büntetőtörvénykönyv már lelkiismeretesebb a visszaesés méltatásában. Aránylag nagy azoknak a kihágásoknak száma, melyeknél a visszaesés — és pedig rendszerint már a% első1 maga után vonja majd a büntetési tétel felemelését, majd mellékbüntetés kiszabását, majd szabadságvesztésbüntetést mint főbüntetést pénzbüntetés helyett. Ez utóbbi eset aránylag ritka.2 A külön büntető törvényekben rendszerint egy—két hónapig terjedhető elzárás járul a pénzbüntetéshez és pedig mindig már az első visszaesésnél.' Mig továbbá az általános kihágási büntetőtörvénykönyv majd utasitja a birót a visszaesés súlyosabb megtorlására mint a K. B. T. K. 64., 67., 74., 77., 79., 89., 92., 130., 131., 136. és 143. §-aibanj, majd csak megengedi azt neki (mint a K. B. T. K. 38., 85., 104., 113., 120., 129., 138. ^-aibani: addig a külön büntetőtörvényekben kötelező a visszaesőnek súlyosabb megbüntetése. Végül nem hallgathatom el azt a «privilégium odiosum »-ot, 1 Csak két kihágásnál (K. B. T. K. 85. és 89. g-ai) a másodszori visszaesés az, mely súlyosabb következményekkel jár. 2 A K. B. T. K. 115.., íjo., IJI, és 156. §-aiban meghatározott kihágásoknál. 3 így a kézizálogiizlet szabályozásáról szóló 1881. évi XIV. t.-cz. 25. és 24. §§-ban, a részletügyletekre vonatkozó 1889. évi XXXI. t.-cz. 14. §-ban, a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-cz. 184. íj-ban, a csomagokban küldött áruk megjelöléséről szóló 189J. évi XXXIV. t.-cz. 5. g-ban, a védjegyekről szóló 1895. évi XLI. t.-cz. 8. §-ban, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t.-cz. 49. g-ában meghatározott kihágások eseteiben. Ez utóbbi két törvény a visszaesést nem a büntetés kiállásától, hanem «az utolsó marasztalás jogerőre emelkedésétől!) számítja.