Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - A büntetőjogi codificatio külföldön

94 KÜLKÖLDI JÖGÉIJET. buch 209—222, az ellenkezőt : kétségtelen, hogy a szokásjognak büntetőjog alkotó ereje annál kevésbbé lehet, minél inkább hajlandó a büntetőjogtudomány az egyéni szabadság törvényes biztosítékait feláldozni. Ha tehát azt állítjuk, hogy korunk nem kedvez a büntetőjogi codificatiónak, úgy ez csak annyit jelent, hogy noha a XIX. század folyamán keletkezett és a jogos megtorlás alapgondolatára felépített btk.-ekbe vetett hit megingott is, a társadalom védelmének alapgondolatát uraló büntetőjogi tudomány még az adatgyűjtés elemi munkájánál tart és részleteiben sokkal rendszertelenebb, semhogy a jövő büntetőcodexeinek alapul szolgálhatna. Az emiitett körülmény teszi érthetővé, hogy eltekintve azon országoktól, melyek a XVIII. századból vagy még annál is korábbi időből származó törvénykönyveiket a kor színvonalán állókkal óhajtják felcserélni vagy Svájctól, mely ezenfelül a román és germán jogrendszerek kiegyeztetésével a jogegységet kívánja helyre állítani, —a büntetőjogi törvényhozásban szélcsend honol, melyet csak egyes büntetőpolitikai gondolatok gyakorlati megvalósítása és uj életviszonyok, uj érdekek védelmére alkotott jogszabályok pönalizációja frissit fel. Ez az európai büntetőjogi törvényhozás jelenlegi állásának általános szignaturája. Ha az egyes országokat külön-külön vesszük szemügyre, úgy azt látjuk, hogy a német birodalomban a polgári törvénykönyv befejezése által némelyek így Lis^t: Zeitschrift XXI. 121) megnyitottnak vélik a büntetőjogi reform útját, sőt Nicbcrding dr. igazságügyi államtitkár az 1901. márczius 21-iki birodalmi gyűlésben ki is jelentette, hogy a btk. revisiojának előkészítésére az első lépések már megtörténtek. E revisio azonban nem sok kilátással kecsegtet, mert mig a szakemberek egy része, élén Seuffert-te\ a bonni egyetem nagytekintélyű tanárával a reformra éhes jogi közvéleményt kisebb büntetőpolitikai engedményekkel kívánja megnyugtatni, (Die Bewegung im Strafrechte. Dresden 1901. 09—71) addig egy másik csoport, melynek Birkmeyer aszószólója Archív für Strafrecht 1901. évf 67-80) teljes revisiot követel ugyan, de conservativ irányban, a vétkességnek megfelelő visszatorlás minél tökéletesebb keresztülvitelére. Ha a büntetőpolitikai német irodalom termékenységét a gyakorlati megvalósítással vetjük egybe, úgy a büntetőpolitikai követelések meghonosításának reménye nem épen biztató. Már pedig a megvalósítás formája nem okozna nehézséget, mert hisz a törvényhozás nem idegenkedik a btk. novellaris módosításától. így például épen az 1899-ik évben érdemesnek találták a btk. 316-ik ij-át (vasúti szállítmányok veszélyeztetése) külön törvénynyel oda módosítani, hogy a fogházbüntetés mellett 300 M.-ig terjedhető pénzbüntetés is kiszabható legyen, míg 1900-ban az április 9-iki törvény a lopásról szóló 242. §-ának értelmezését döntötte el az által, hogy a villamos energia jogtalan eltulajdonítását és károsítását helyezi büntetés alá, a nélkül azonban, hogy a villamos telepek veszélyeztetését önálló delictummá emelné. Állítólagos gyakorlati szükségletnek tett eleget az 1900. június 25-iki u. n. lex Heinze vagy lex Hampesch is, mely a btk. 181. aj §-ában a kéjnőnek az általa kitartott keritővel szemben biztosit oly védelmet, minőben a