Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1902 / 1. szám - Magánjog - Politikai Tanulmányok
BÍRÓI GYAKORLAT. tését (mert hisz gyakorlati szempontból ennek csak a B. P. 442. ^-ának utolsó bekezdésében felsorolt esetekre van kihatásai teszi lehetővé. A kir. Curia eddig 28 * ilyen határozatot hozott, a melyeknek végigolvasása azon szomorú tapasztalatra vezet bennünket, hogy bíróságainknál még mindig napirenden van a törvény nem tudása, a legelemibb, épen nem vitás kérdések helytelen gyakorlati érvényesítése. — Pedig ez uj perorvoslat meghonosításával nem ez volt a törvényhozó intentiója ; nem a bírói tudatlanság és járatlanság correctióját óhajtotta a Curia kötelességévé tenni, hanem az elvi és gyakorlati szempontból egyaránt fontos és vitás oly törvénysértések helyreállítását és megmagyarázását, a melyeknek megoldására más érvényes módon nem kínálkozott alkalom. Jó eleve rá akartunk mutatni a kir. Curiának e téren gyakorolt épen nem helyeselhető gyakorlatára, mert azt óhajtjuk, hogy a Curia tekintélyes testületének a B. P. 441. és 442. >5§-ai alapján hozott határozatai el ne selejtesedjenek, hanem ép ugy, mint elvi jelentőségű határozatai, a tudomány színvonalán maradjanak. A jogegység érdekében hozott eddigi határozatokat a következőkben ismertetjük: A foki törvénysértések. Az I., p., IJ. és 19. s\. határozat szerint az alsó bíróság azzal sértette meg a B. P. jo. §-át s az 1889 : VI. tcz.-et, hogy habár a B. P. ;o. ij-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta, s habáraz 1889 : VT. tcz. 62. 5;-ának }, bekezdése értelmében a hadseregnek tényleges szolgálatában álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak, a melyek a katonaszökevényre is mint tényleges katonai kötelék alatt állókra kiterjednek, mégis katonaszökevény felett íteletet holott. Igaz, hogy a bíróságnak nem voit tudomása a vádlott ebbeli minőségéről. E négy határozat mindenesetre arra inti a bíróságokat, hogy a 20—24. év közötti vádlottaknál nagyobb gondot fordítsanak azon körülményre, vájjon ezek katonai kötelezettségüknek eleget tettek-e, s ha nem, miért nem tettek eleget. E négy határozatában a Curia a B. P. 442. íj-ának utolsó bekezdése alapján' megsemmisítette az alsóbiróságok ítéleteit s az ügyet az illetékes hatósághoz utasította. A 2. s\. határodéit szerint a törvényszék mint másodfokú bíróság törvényt sértett azzal, hogy a járásbíróság ítéletének azt a rendelkezését, a melylyel a vádlottra ugy fő- mint mellékbüntetésként együttvéve 50 koronát meg nem haladó pénzbüntetést szabtak ki, érdemben felülbírálta, mert a B. P. 5^7. x-et 3. bekezdésének 1. pontja szerint ez esetben csupán a büntetés kiszabását illetőleg nincs helye felebbezésnek. Dr. S. A. * Az Igazságügyi Közlöny 1900—1901. évfolyama ezeket 25 szám alatt közli, mert a 26., 27., 28. határozat teljesen megegyezik a 18. sz. határozattal.
