Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 3. szám - Az árrontás elleni küzdelem és a kényszerkartelek

IPARJOGI SZEMLE 3 ez a megegyezés az egyharmadrészre is kötelezővé váljék. E kérdésben a francia kamara arra a határozatra jutott, hogy a törvényjavaslatot a parlament csak akkor kezdje el tárgyalni, ha az összes termelési ágak meghallgatása alapján az érdekelt iparcsoportok a törvényre vonatkozó véleménye ismeretes. Minthogy a kormány a törvényjavaslat tárgyalását sürgeti, a kamara érdemben i.s foglalkozik a kérdéssel. Elvi álláspontja az, hogy a gazdasági szabadság tette lehetővé a nVult század derekán megindult hatalmas ipari fejlődést és a krízisből való kibontakozás is csak ennek az elvnek a figyelembevételével történhet. A francia nemzet hagyományaiban és egész fejlődésében három elv gyökerezett meg: a szabadság, a kezdeményezés és a felelősség elve. Ezt a három szempontot kell vezérelvnek tekinteni, ha minél előbb el akarunk a gazdasági fellendüléshez jutni. Ezután ismerteti az előterjesztés azokat az intézkedéseket, amelyeket az egyes küiállamok a kényszerkartelalakítás terén tettek, majd rátér a francia jog-szabályanyagnak kifejtésére. A kamara a törvényjavaslatot csak bizonyos feltételek betartása és módosítások keresztülvezetése esetén fogadhatja el. Szükségesnek látja nevezetesen: L hogy a gazdasági szabadság uralkodjék az ipari megegyezések terén a jövőben is. éppúgy, mint ezideig s az állam legfeljebb a keretei nyújtsa az együttműködés elsősegítése érdekében, 2. hogy az egyezményhez nem csatlakozó rábeszélése magánúton, a szakma kebelén belül történjék. 3. hogy a kényszerkartel a nemzet általános gazdasági érdekeit legyen hivatva szolgálni és ne azt tekintse céljának, hogy az árakat felemelje, hanem az legyen a feladata, hogy az illető iparágon belül a termelési iaeionalizálja és ezáltal a külföldi versenyképességet is növelje, végül pedig, hogy a kényszerkartel csak kivételes esetre és csak ideiglenes jelleggel alakulhasson. Az árrontás erkölcstelen voltának megállapításához a kamara mellett működő jury egyértelmű felfogása szerint szükséges, hogy az Ipartestület által előírt irányár figyelemmel legyen: a) a környékbeli községek szokásos áraira, díjszabásaira, b) az ipari vagy kereskedelmi szolgáltatást rendszeresen igénybevevő egyének anyagi teljesítőképességére, c) az életképes versenyvállalatok exisztenciális érdekeire és végül arra. hogy d) az árat a szakma abszolút többségének alkotmányos úton kifejezésre jutó akarata szankcionálja. Az abszolút több.ségnek a fenti elvek alapján kifejezésre jutó akarata az az erkölcsi erő, amely valamennyi versenytársra nézve erkölcsi kötelezettséget jelent, vagyis az árrontónak üzleti eljárását oly versenycselekménynek tekinti, amely a versenytársak erkölcsi kötelezettségére, a megszabott árakat betartó hűségére alapítja, a maga erkölcstelen és az egész szakma tekintélyét megalázó, megbélyegző, erkölcstelen üzletvitelét. — Az abszolút többség kialakulásához azonban feltétlenül szükséges a lentérintett elvek (a—d) figyelembevétele mellett, hogy az irányár előzetesen a szakma valamennyi tagjával írásban közöltessék s a közlés megtörténte után az irányárat a közgyűlés névszerinti szavazással, abszoh'it többségű határozattal szankcionálja. A magyar kereskedelem és ipar jó-hírnevének védelme. Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. panaszát, amely szerint egyes idegenvezetők az általuk kalauzolt külföldiek részéről eszközölt vásárlások után a kereskedőktől sok esetben a szokásos 10%-ot meghaladó 15—30% jutalékot követelnek, a budapesti kereskedelmi és iparkamara mellett működő jury minden tekintetben osztja, mivel az ily követelést oly üzleti magatartásnak tekinti, amely az idegennek az intelligens vezetők iránt érzett bizalomra támaszkodva, az árak túlzott, erkölcstelen felhajtására és főleg azonban a magyar kereskedelem és ipar tekintélyének súlyos niegtépázására vezet. A jury éppen ezen okokra való tekintettel, nyomatékkal hívja tel az idegenvezetők közvetítő munkáját igénybevevő kereskedőket és iparosokat, hogy a szokásos közvetítési díjnál magasabb jutaléknak igérését és illetve kifizetését, függetlenül attól, hogy az ily jutalékot az eladó teljes egészében az áru árából levonja-e vagy sem, a magyar kereskedelem és ipai tisztességével össze nem egyeztethető üzleti eljárásnak tekinti, amely fölötte alkalmas arra. hogy az idegenforg-alom fokozá sára irányuló és immár szép eredménnyel kecsegtető hazafias munka sikerét lerontsa, s másfelől a magyar nemzet egyetemének jó hírnevét a külföldön súlyosan diszkreditálja. A szokásosnál (10%) magasabb jutalékot fizető kereskedő vagy iparos eljárását a jury súlyosan elítéli és az ily eljárást a magyar kereskedelem és ipar jó hírneve ellen elkövetett tisztességtelen versenynek minősíti. Ajándékozás. Az alperes beismerése szerint a juttatandó ajándékáru 1 pengő 80 fillér—2 pengő értéket képviselt. A 20 pengős vásárlást valamivel alig meghaladó vételnél a vétel árnak mintegy 10%-át képezi az ingyen juttatás. Ez az ingyenes juttatás pedig a szokásos figyelmességet meghaladja és ajándéknak tekintendő. Az alperes által hirdetett ajándékozás tehát a Tvt. L §-ába ütköző versenycselekmény annál in kább, mert az alperes nem ideiglenesen, átmeneti jelienként, valamely új cikk bevezetése érdekében nyújtja ingyenesen a tárgyakat, hanem az ajándékozást üzleti versenyének alapjává tette. A vevők megszerzésére irányuló gazdasági érdek figyelembe nem jöhet, mert a dolog természete szerint a tiltott ajándékozás mindig vevők szerzése érdekében történik. (K. 2596/1934.) Jogos védelem. Az a cselekmény, amely a támadó cselek ményt 1 év múlva követi, amely verseny érdekében, verseny célzattal követtetik el, nem tekinthető a támadás keretében maradt, a közvetlen támadást visszautasító önvédelmi cselekménynek. (T. 10.948/1934.) — Alperes jogosan védekezhetett fel peres hírnévrontó cikkeiben foglaltak ellen, amelyekért ;i fel peres felelősséggel tartozik, de az alperes a hírnévrontó valótlan adatok közzétételével a verseny célját szolgálta törvénybe ütköző módon és így túllépte a védekezésnek megengedett Jogos körét. (T. 405/1935.) — Nem vagyoni kártérítés csak az rsetbea ítélhető meg, ha a megítélés a -méltányossággal m >>i ellenkezik. Xem méltányos, hogy az alperes, aki a (felperes felelősségére róható cikkekben súlyosan megtámadtatott, a felperes javára nem vagyoni kártérítés fizetésére kötele/ tessék. Ezt a kártérítés fizetési kötelességet még az sem teszi indokolttá, hogy az alperes a jogos védekezés körét túllépte. Ha az alperes védekezésében megnyilvánult támadás súlyosabb természetű is, mint a felperes terhére róható támadás, a kártérítés szempontjából nem mérhető le. hogy a kölcsönös támadás a felek közül kinek okozott nagyobb kárt. (T. 405/1935.) Figyelmeztetés nélkül más áru kiszolgáltatása. Felperes annak abbanhagyására kéri alperest kötelezni, hogy Sidolt kérő vevőknek más árut ajánljon és szolgáltasson ki. Felperes a perben egy esetet bizonyított, amikor az alperesnek egyik alkalmazottja a fenti módon járt el, viszont alperes igazolta, hogy alkalmazottjait a fenti eljárástól való tartózkodásra nemcsak figyelmeztette, hanem őket ellenőrizte is. A Kúria a ke resetet a következő indokolással utasítja el: Az alperes nemesa k figyelmeztette és kioktatta alkalmazottait, hogy a »Sidolt kérő vevőnek más fémtisztítószert megfelelő felvilágosítás nélkül kiszolgáltatniok nem szabad, hanem alkalmazottait ellenőrizte is, amennyiben az alperes felesége a vevőnek, akinek egy alkalmazott »Sidol« helyett más fémtisztítót akart kiszolgáltatni, megmondotta, hogy »Sidol« kimérve nem kapható liymódon pedig az alperes eleget tett azoknak a kötelrzettsé geknek, amelyek a vállalat birtokosának, az alkalmzott tiszíességtelen versenycselekményeiért való vagyoni felelősség alól mentesülését a Tvt. 33. § harmadik bekezdése érteimében biztosítják. Az alkalmazott által egyízben, figyelmeztetés né'kül, más árunak kiszolgáltatása gondatlanságból származhatott s így szándékos cselekményt pusztán ebből az egy esetből megállapítani nem lehet. (K. 3184/1934.) A rosszhiszeműség kérdése csupán a tisztességtelen verseny s az e körül folyó per szempontjából volna jelentős. Ezért a kir. Kúria a rosszhiszeműség kérdésével a védjegyperben nem foglalkozott. (K. 1022/1934.) Reklámszédelgés. Légmentességet kifejezetten hirdető alperes arra, hogy teljes légmentesség hiányában is száraz helyen, normális raktározási körülmények és idő alatt a chlórmész tartalma megvédettnek tekintendő és hojjy a légmentesítést tökéletesítette, joggal nem hivatkozhatik. Az alperes ugyanis legfeljebb az utóbbiakat, de nem a légmentes csomagolást, amely alatt a vevőközönség a teljes légmentesftésl érti, hirdethette volna. (T. 9679/1934.) Összehasonlítás. Alperes pályázatot hirdet és jutalmat ígér mindenkinek, aki bizonyítja, hogy a Japánka zománcnál olcsóbb és jobbminőségű zománc is van Magyarországon forgalomban, vagyis az alperes azt állítja, hogy az ő árujánál olcsóbb és jobb minőségű zománc Magyarországon nincsen forgalomban. Az alperes ekkép saját áruját Magyarország más verseny vállalatainak árujával szembeállítj^r és az összehasonlítás eredményeként más versenyvállalatok áruját hátrányos színben tünteti fel. Ez a cselekménye pedig a Tvt. L §-a értelmében tiltva van, mert az üzleti tisztesség követelményei szerint általában nem szabad olyan tényeket állítani, vagy híresztelni, melyek a versenytárs üzleti magatartását támadják, a versenytárs személyének, árujának megbízhatóságát kétségessé teszik, szolgáltatásának jóságát lekicsinylik. Ebből folyólag a választottbíróság az alperesi állítás valóságának vizsgálata nélkül az alperest a sérelmezett cselekmény abbanhagy;i-ár.i és mint pervesztest a perköltségek megfizetésére kötelezte. (Vb. 22.090/1934.) Az ítéletnek önkényes tartalommal való közlése. A vb. arra kötelezi a hirdetőt, hogy hagyja abba a felperes vevőivel (annak egyidejű közlése kapcsán, hogy védjegyes árujának forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok megsértése