Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 3. szám - Az árrontás elleni küzdelem és a kényszerkartelek

4 IPARJOGI SZEMLE i't napi elzárással büntethető kihágás és a meg nem felelő készítmények elkobzásával is jár) annak híresztelését, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara mellett működő választott híróság 1934 július 16-án 10.814/1934. ügyszám alatt a m. kir. Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 3622/1920. számú rendeletére támaszkodva kimondotta, hogy a kérdéses védjegyes árut csak a készítő nevével ellátott oly kellően lezárt Palackban szabad forgalomba hozni, amelyen a kötelezően előírt minimális 50% szesztartalom fel van tüntetve és hogy ezen előírás megszegése tisztességtelen versenynek minősül, továbbá, hogy tartózkodjék a felperes vevőinek ebből az okból a kimért védjegyes áru árusításának beszüntetésére és ezt alperesnek írásban jelentésére való felhívásától. A híresztelés ugyanis az ítéletnek önkényes tartalommal való kötelese. (Vb. 23.517/1934.) Utánzás. Oly esetben, amikor a gyártmány formáját az árunak szokásos és gyakorlatban bevált alakja adja meg, az árukülsőt, a megkülönböztetésre alkalmas más ismertetőjel mellett, az utánzás megállapítására alapul szolgáló tényezőként figyelembe venni nem lehet. (T. 13.804/1934.) Előzetes felhívás. Nincsen oly jogszabály, amely a felperest arra kötelezné, hogy a törvénybe ütköző versenycselekményt elkövetett személyt, a kereset megindítása előtt, levélben a cselekmény elkövetésének abbanbagyására felhívja. A felszólítás hiányához fűzött alperesi előadás tehát figyelembe vehetetlen. (T. 16.085/1934.) Valamely gyártmánynak általánosságban való feldícsérése, anélkül azonban, hogy bármely versenytárs hasonló gyártmányával való legtávolabbi összehasonlítást is tartalmazná és ilymódon a versenytárs abban nemcsak megnevezve nincs, de a hirdetést valamely versenytársra még csak vonatkoztatni sem lehet, nem minősíthető hírnévrontásnak. (K. 4773/1935.) Felelősség az alkalmazott cselekményéért. A m. kir. Kúriának a Tvt. alkalmazása körül kifejlődött gyakorlata értelmében az üzlettiüajdonos (a vállalat birtokosa) az üzleti alkalmazottnak a Tvt.-be ütköző cselekményeiért nemcsak vagyoni felelősséggel tartozik, hanem egyúttal arról is gondoskodni tartozik, hogy üzleti alkalmazottai a Tvt.-ben tiltott cselekményeket hagyják abba. Az üzlettulajdonos ettől a felelősségtől nem szabadulhat arra való hivatkozással, hogy a kirendeltnek megválasztásánál, a felügyeletnél és utasításadásnál a kellő gondosságot kifejtette, mert a tiltott cselekmény abbanhagyandó —i az üzlettulajdonos az abban hagyásról gondoskodni köteles — akkor is, ha az alkalmazottat és az üzlettulajdonost a cselekmény elkövetésénél vétkesség nem terheli. (JK, 4017/1934.) A védjegyes áru gazdasági jelentősége. A védjegy arra szolgál, hogy a vevő, aki a védjeggyel ellátott és már előzőleg vásárolt árut megelégedéssel használta, jövőbeli vásárlásánál a védjeggyel ellátott árut abban a tudatban vehesse meg, hogy ugyanazt a minőségű árut kapja, amely megelégedését kiváltotta. Az alperesnek az a ténye tehát, hogy nem u felperestől, illetőleg a felperes jogelődjétől megszerzett árut u felperes védjegyével látta el, a Tvt. 2. §-ába ütközik, mert a kelendőség fokozására és megtévesztésére valótlan adatot használt fel. De beleütközik az alperes cselekménye a Tvt. 7. §-ába is, mert az alperes a vállalata körében oly ismertetőjelet (a szóbanforgó védjegy) használt, amely őt meg nem illeti. Az abbanhagyásra kötelezést nem zárja ki az, hogy a felperes jogelődje évekig nem hozta forgalomba védjegyes áruját, mert a védjegyhez való £jog meg nem szűnvén, a jogelődnek, illetőleg most már a felperesnek, akinek javára a védjegy bejegyeztetett és aki az áru forgalombahozási szándékát állítja is, a jövőben jogában és módjában áll a per tárgyává tett védjegyű árut forgalomba hozni. (T. 13.351/1934.) Versenytárs. Az árut nagyban forgalombahozó gyár nemcsak a nagykereskedőnek vagy vezérképviselőnek, hanem még az ugyanolyan árut forgalombahozó kiskereskedőitek is versenytársa. (T. 14.804/1934.) — A felek hasonló áruk előállításával foglalkoznak, tehát ugyanazon a versenyterületen találkoznak, egymással szemben versenyt fejtettek ki és így a Tvt. 30. §-a szerint versenytársaknak tekintendők. Éppen ezen oknál fogva nincs jelentősége, hogy a felperesnek volt-e iparengedélye, telepengedélye, mert a versenyjog szempontjából — állandó bírói gyakorlat szerint — nem a formai jogosultság, hanem a tényleges állapot az irányadó. A vállalat működésének a súlyos gazdasági viszonyok előidézte szünet éltetése a versenytársi minőség különösen a kereshetőségi jog megszűnését nem vonja maga után. (T. 14.874/1934.) Alkalmazott esábítás. Abból, hogy az alperes tudta, hogy a felperes szolgálatában állott és hogy belépését megelőző napon még a felperesnél szolgálatot teljesített, nem következik okszerűen, hogy tudott arról, hogy felmondás nélkül lépett ki szolgálatából. Alperest már egymagában a munkakönyv felmutatása és átadása is felmentette a tudakozódási kötelezettség alól. (T. 14.874/1934.) Súlycsonkítás. A felperesnek az a ténye tehát, hogy a l'aszéncsomagokat 1 kg súlyon alul, sőt a természetes beszáradáw figyelembevételével jelentkező súlyon alul hozta l'orgalomba, sértette a tisztességes kereskedői kölzfelfogást. A felperes ezen cselekménye a Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősül. Fokozza a felperes cselekményének törvénybe ütköző voltát az a körülmény, hogy ezt még aibban am időben tette, amikor a kereskedői körök panasza, a, választottbíi'óság ítélete, a m. kir. kereskedelemügyi miniszter állásfoglalása köztudomásúvá vált és nyilvánvalóvá lett, hogy a közönség károsodását előidéző gyakorlat a mindenkit kötelező tisztességes felfogásba ütközik. Nem hivatkozhatik felperes arra, hogy a panaszokról és hivatalos állásfoglalásról tudomása nem volt; a tudomás hiánya különben a gondatlanság oly foka gyanánt jelentkeznék, amellyel a rendes kereskedő gondosságával eljárni köteles felperes nem védekezhetik. Nem hivatkozhatik joggal a felperes arra sem, hogy ő ráadás csomagok küldésével pótolta az egyes csomagok súlyhiányát, mert ezzel a tényével elérte ugyan azt, hogy a vele kölzvetlen összeköttetésben állt kereskedők nem károsodtak, sőt haszonra tettek szert, mert a pótcsomagok forgalombahozataláért vételárat kaptak, de ez nem menti törvénybe ütköző eljárását, mert a közvetlen fogyasztóközönség kára nem csökkent és mert a közvetítő kereskedő hasznát fokozó ez a felperesi eljárás a tisztességes magatartást tanúsító versenytárssal szemben, aki ráadást nem ad és a kellő súlyú áru kiszolgáltatása mellett nem is adhat, a felperesnek tisztességtelen úton szerzett előnyös helyzetet biztosított. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni az alperes védekező eljárása elbírálásánál a környezetet, ahol a felperes sérelmezte kijelentések történtek, A felperes keresete tehát alaptalan. (T. 16.130/1934.) Kartell. Kollektív reklámeszközök használatára nézve történt megállapodás árura vonatkozóan a versenyt szabályozó kötelezettséget állapít meg, ez a megállapodás is az 1931 :XX. te. 1. §-ának rendelkezése alá esik. (Kúria P. IV. 3065/1933.) Jogosulatlan céghasználat. A Tvt. 7. §-ának rendelkezéséből folyik, hogy minden versenytárs a jogosulatlan céghasználat abbanhagyását követelheti még akkor is, ha a sérelméé magatartást tanúsító felet a cselekmény elkövetésével kapcsolatosan versenycélzat vagy szándékosság nem vezeti, ha a felperes által sérelmezett cselekmény már tárgyánál fogva a Tvt. rendelkezéseibe ütközik. (T. 6033/9/1934.) Hírnévrontás. A vevő ama különben is szokásos kérdésére, hogy másutt az áru miért olcsóbb, az eladó az olcsóbban árusító versenytárs áruját becsmérlő és a versenytárs jó hírnevét veszélyeztető választ nem adhat. Azt pedig a kir. Ítélőtábla kétségtelennek látja, hogy az a közlés, hogy a versenytárs olcsóbb áruja rosszabb, annak a jó hírnevét veszélyezteti. Közömbös, hogy az alperesi áru jobb volt-e (ezt különben az alperesek sem vitatjják), mert az, hogy a felperes a kérdéses árut olcsóbban adta, nem tekinthető oly jogellenes támadásnak, hogy az alpereseket még a tárgyilagos összehasonlításra is feljogosította volna. (T. 10.8i95/1934.) Felelősség. A felelősség az alperesek üzleti érdekeit szolgáló, dle törvénybe ütköző cselekményekért írásos utasítások kiadásával és az utasításoknak az alkalmazottak által történő aláíratásával el nem hárítható. A munkaadót a felelősség alól csak a kellő módon eszkölzölt ellenőrzés és a törvényellenesen eljárt alkalmazottal szemben alkalmazott megtorló lépések mentesítik. Az ellenőrzés komolysága ellen szól, ha azt az alkalmazottak által ismert ellenőrző közegek gyakorolják. Tiltott cselekmény abbanhagyására az üzlettulajdonos még abban az esetben is kötelezendő, illetőleg az abbanhagyásról az üzlettulajdonos még az esetben is gondoskodni köteles, ha a cselekmény elkövetésénél vétkesség nem is terheli. (T. 10.895/1934.) A vásárlások ellenőrzése. Nincs jelentősége, hogy a felperes és megbízottjai nem voltak vevők és a vételi szándékot csak színlelték, mert csak az ügydöntő fontosságú, hogy az alkalmazottak azt hitték, hogy vevőkkel állanak szemben és így megállapítható, hogy a valóságos vevőkkel szemben is ily nyilatkozatokat tettek volna. (T. 10.895/1934.) Ai Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Nyomdaigazgató: Wózner I.