Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A versenytárs fogalmának helyes értelmezése - Törvénytervezet az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosításáról

4 IPARJOGI SZEMLE lefonelöfizetök birtokában lévő telefonkönyvek felett nem bír rendelkezési joggal. (Bp. Tábla P. VII. 6615—1932.) •Versenytárs üzletkörének megszerzése. Az a tény, bogy valaki a versenytársa üzlethelyiségét i— amelyet a háztulajdonos bérnemfizetés miatt jogerősen felmondott — kibérli és a bérlettől versenytársa kérésére nem hajlandó visszalépni, nem ütközik az üzleti tisztességbe. Hasonlóképpen nem tekinthető a versenytörvény 1. §-ába ütköző eljárásnak az, ha valaki a versenytárs üzletének tényleges megszűnése után annak üzletkörét megszei'zi és a versenytárs volt alkalmazottját is alkalmazza. (Bp. Tábla P. VII. 9787—1932.) Ajándékozás és reklámfigyelmesség. A bírói gyakorlatban megnyilvánult jogszabály, hogy a rendszeresen nyújtott, s a megvett áru mennyiségétől függő, bizonyos értékkel bíró, a reklámfigyelmességet meghaladó tárgyak ajándékozása a versenytörvény 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősül, mert az ilyen ajándékozás ellenkezik a kereskedelem és ipar létalapjával. E jogszabály alapján alperes azzal, hogy cukorkát, gyermekjátékokat, gyöngyöt és gyöngysort, csokoládét és kakaót más fajú árujával kapcsolatban rendszeresen és a megvett áru mennyiségétől függő mértékben ajándékoz a vevőközönségnek és így az ajándékozást üzleti politikájának állandó tényezőjévé teszi, jogosulatlan versenyt támaszt, mert az ajándékozott áru a vásárolt áruval nem is egyfajú és mert az állandó és rendszeres ajándékozás folytán a vevőközönség teljesen elveszti tájékozódóképességét az általa vásárolt áru tekintetében és az ily ajándékokat nem nyújtó versenytárs terhére hátrányos következtetéseket vonhat. A cselekménynek törvénybe ütköző voltán mitsem változtat az, hogy az ajándékozott áruk nagy része az ajándékozó saját gyártmánya. (Bp. Tábla P. VII. 9811—1932.) Reklámfigyelmesség meghatározása. Oly tárgyak alkalomszerű ajándékozása, amelyek a figyelmesség határát túl nem haladják, a joggyakorlat kiveszi a tiltott ajándékozás köréből annál is inkább, mert a tisztességesen folytatott reklám megengedett versenyeszköz. így alkalomszerűen (nem bizonyos mennyiségű vásárlástól függően) juttatott reklámképek és komoly értéket nem képező tárgyak (papír szekrénycsík, papírszatyor, gyűszű) ajándékozása megengedett eljárás. (Bp. Tábla P. VII. 9811—1932.) alngyeny, juttatás más áru megvételétől függően. Annak a hirdetése, hogy a kereskedő valamely árut ingyen ad, ha a vevő bizonyos más árut megvásárol, a versenytörvény 1. §-ába ütközik. Ugyanis az ilyen tartalmú s a valóság tekintetében nem ellenőrizhető hirdetésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a kereskedő az áruja kelendőségének fokozásául a vevőben azt a hitet keltse, hogy az ingyenes juttatás folytán kedvezőbb vételre nyílik alkalma. Erre a feltevésre azonban nincs elfogadható alap, mert a hirdető kereskedőtől függ, hogy az ingyen adottnak hirdetett áru értékét az azzal együtt eladott áruk eladási árába már előre beleszámítsa. Az ilyen hirdetés tehát megtévesztésre alkalmas, tisztességtelen versenyeszköz. (Bp. Tábla P. VII. 13.195—1932.) Más áru kiszolgáltatása. Az a körülmény, hogy az alperes a sérelmezett cselekményt nem minden egyes alkalommal követte el, továbbá, hogy az alperes a kérdéses időben valóban tartotta-e üzletében a felperes védjegyes áruját, az elkövetett cselekmény szempontjából nem ügydöntő, mert a bizonyított tényből még nem volna megállapítható az, hogy mily érdeke fűződik alperesnek ahhoz, hogy a felperes gyártmánya helyett más árut szolgáltasson ki. (Bp. Tábla P. VII. 7389—1932.) A «beugratás» fogalma. A beugratás csak akkor állapítható meg, ha a vevőként eljáró személy oly nyilatkozatot tesz, amelyből az eladó joggal következtethet arra, hogy nem helyez súlyt arra, vájjon a kért árut kapja-e, vagy mást, vagy ha a vevő maga bírja rá az eladót más áru kiszolgáltatására. (Bp. Tábla P. VII. 6865—1932.) Díjazott ellenőrző vásárlók tamívállomásai. Az a körülmény, hogy a tanuk a Védjegyszövetség megbízása alapján és díjazás ellenében végezték ellenőrző tisztüket, a tanuk megbízhatatlanságának megállapítására annál kevésbé alkalmas, mert a tanuk, akik igen sok üzletben jártak, nem is az elmosódó emlékezet, hanem a pontosan vezetett feljegyzéseik alapján tették meg vallomásukat. A jegyzetek pedig a vallomások megerősítésére alkalmasak, mert azokból kitűnik, hogy a tanuk pontosan feljegyezték azt is, ha az általuk felkeresett üzletben valóban a kért árut kapták, vagy ha a kiszolgáló egyéb felvilágosító kijelentést tett. (Bp. Tábla P. VII. 6680—1932.) Utánzás. A felperes az általa forgalombahozott lábsó külső csomagolásán és a hirdetésekben évek óta használja ábrás védjegyét, amely az emberi lábfej talpára rajzolt szenvedő emberi ai-cot mutat. Az ábrás védjegy lajstromozva js van. Az alperes az általa később forgalombahozott más elnevezésű lábsóra vonatkozó hirdetésekben szintén emberi lábfej rajzát alkalmazza és a lábfej, talpán ugyancsak emberi arc látható éspedig egy borotvától ijedező emberi arc. A lábfájás elleni szereken az emberi lábfej, vagy talp rajza, mint szabad árujelző nem sajátítható ki, tehát az alperes hirdetése csupán ezen az alapon nem kifogásolható. Ellenben alkalmas a megtévesztésre az alperes hirdetése azért, mert a kétféle rajzon a talpra alkalmazott emberi arcok különbözősége futólagos figyelem mellett fel nem ismerhető. Alperes eljárása tehát alkalmas a Tvt. 9. §-ába ütköző cselekmény megállapítására. (Bp. Tábla P. VII. 13.615—1932.) Ruhaszabás utánzása. A felperesi és alperesi ú. n. ingkabátok szabása és külső kinézése lényegtelen eltéréssel azonos, úgy hogy a két gyártmány annyira hasonló, hogy a felperes gyártmányainak jellegzetes külsejét ismerő közönségegyszerű megtekintés mellett az alperes áruját kétségtelenül a felperesének tarthatja. Minthogy a forgalomban a felperes előbb j.elent meg, mint az alperes, s a két gyártmány megtévesztőén hasonló, s minthogy felperes gyártmányai jellegzetes külső kiállításuknál fogva a vevőközönség előtt mint B.-féle ingkabátok közismertek és felperes vállalatára utalnak, alperesnek az a cselekménye, hogy gyártmányait a felperesével összetéveszthető külső alakban hozta forgalomba, a versenytörvény 9. §-ába ütközik. (Bp. Tábla P. VII. 9493—1932.) Eltiltás öszetéveszthető cégszöveg használatától. Az elsőbíróság helyesen tiltotta el az alperest attól, hogy a távbeszélő betűrendes és szaknévsorában cégének (K .. . -féle molykár ellen védő és raktározó rt.) teljes szövegéből a K... szót kiemelve, nagyobb betűkkel szedesse ki. Ugyanis a hasonló üzletkör és hasonló vezetéknév mellett az alperesi teljes cégszövegből a K. . . vezetéknév kidomborítása és a cégnek ily módon való használata a K... E. céggel való összetévesztésre adhat alkalmat, miért is alperesnek, mint versenytársnak az az eljárása, hogy a felperes üzletkörébe is tartozó árukat a cégbejegyzéssel egyezően ugyan, de a családi név kidomborításával hirdet, a versenytörvénybe ütköző cselekménynek minősül. (Bp. Tábla P. VII. 6615— 1932.) Hírnévrontás. Ha a cselekmény a versenytörvény 1. §-ába ütközik, de hírnévrontásra alkalmas, úgy kimeríti a versenytörvény 13. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint verseny céljára nem szabad üzleti tisztességbe ütköző más oly cselekményt elkövetni, amely valamely versenyvállalat jó hírnevét veszélyezteti. Ehhez képest a versenytörvény 13. ,§-ának, ha a cselekmény egyébként kimeríti a tisztességtelen verseny 1. §-ának tényálladéki elemeit, nem feltétele a valótlan tényállítás. (Bp. Tábla P. VII. 11.721—1932.) Hírnévrontás nem jogerős ítélet közzétételével. Alperesnek a saját nevében közzétett hírlapi nyilatkozatában a felperes ellen hozott nem jogerős ítéletet úgy említette meg, hogy az olvasók azt jogerősnek vélhették, továbbá a felperes részére meg nem engedett név használatát «álnév» használatának nevezte, végül úgy tüntette fel a néhány hirdetés miatt elmarasztalt felperest, mint akinek összes hirdetéseit félrevezetőeknek minősítette a bíróság. Alperesnek ez a cselekménye a versenytörvény 1. és 13. §-ába ütközik és tekintettel a peres felek között folyó számos perből kitűnő éles versenyre, kétségtelenül a versenytárs megbélyegzésére irányult. Jogos védelemről nem lehet szó, mert az alperes a felperes részéről nem részesült támadásban. (Bp. Tábla P. VII. 10.346—1932.) Üzleti titok elárulása. A versenytörvény 15. §-ába ütköző üzleti titok elárulásának cselekménye állapítható meg annak terhére, aki mint hivatásából kifolyólag, titoktartásra kötelezett szállítmányozó, az ezen minőségében megtudott belső üzleti titkokat (beszerzési forrás, feldolgozás helye, az áru minősége, esetleges előnyös üzleti lehetőség) mint versenytárs e minőségében a maga javára használja fel, vagy másokkal közli. (Bp. Tábla P. VII. 9262—1932.) Abbanhagyás titoksértésnél. Üzleti titok elárulása esetében az abbanhagyásra való kötelezés mint céltalan rendelkezés mellőzendő oly esetben, amikor az elárult üzleti titok más, teljesen független körülmények folytán közismertté válik. Az abbanhagyásra való kötelezés mellőzése azonban nem gátolja az üzleti titok elárulásának fényéből folyó kártérítési kötelezettség megállapítását. (Bp.'f ábla P. VII. 9262—1932.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82-4r—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.