Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A versenytárs fogalmának helyes értelmezése - Törvénytervezet az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosításáról

IPARJOGI SZEMLE megfelelő átalakításának költségeit természetszerűen a hirdető tartozik viselni. (B. T. 11.006—1932.) Jogos védelem. Jogszabály, hogy jogos védelem csak akkor forog fenn, ha arra valamely jogtalan támadás viszszautasítása céljából feltétlenül szükség van. Azonban a megtámadott védekező cselekménye enyhébben bírálandó el, mert a támadás egyszerű visszautasítása nem mindig bizonyul alkalmas eszköznek a megtámadott jogos érdekeinek megvédésére és a védekező oly cselekmény elkövetésére is szorulhat, amely cselekmény — a jogos érdekek megtámadásának hiányában — meg nem engedettnek, törvénybe ütközőnek minősülne. Ha a támadással szemben a megtámadott oly tényállításokkal védekezik, amelyek a támadóra hátrányosak ugyan, de a valóságnak megfelelnek, akkor a megtámadott a jogos védelem keretében mozog, a támadónak erre adott válasza újabb támadásnak minősül, nem pedig védekezésnek. A védekezés jogosságának elbírálásánál figyelembe kell venni adott esetben azt is, hogy a jogtalan támadás alkalmas volt nagy veszteségek előidézésére és azt is, hogy az idő rövidsége miatt a bírói út igénybevételétől nem lehetett volna sikert várni. (Bp. Tábla P. VII. 8537— 1932.) Nem lehet szó jogos védelemről akkor, ha az erre hivatkozónak cselekményei nem az általa jogtalannak tartott támadás visszautasítására irányulnak és nem maradnak a támadás keretében, hanem a jogos védekezés határát meszsze túllépve, a versenytörvénybe ütköző szándékos cselekményekben nyilvánulnak meg, és pedig oly cselekményekben, amelyeknek megállapítható célja a fokozott versenyhatás, a versenytárs legyőzése, főleg a versenytárs megbízhatatlanságának hangsúlyozásával. (Bp. Tábla P. VII. 11.905— 1932.) Tisztességtelen versenycselekményt nem lehet hasonlóval megtorolni. A versenytörvénybe ütköző cselekmény miatt megindított keresettel szemben nincs ügydöntő jelentősége annak az alperesi kifogásnak, hogy felperes terhére hasonlóképpen megállapítható a versenytörvénybe ütköző versenycselekmény. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat szerint még a sérelmes eljárást kezdeményező versenytárssal szemben sem szabad az üzleti versenyt a versenytörvénybe ütköző módon folytatni, hanem az ilyen eljárás csak arra ad jogot, hogy a sérelmet szenvedő fél a másikkal szemben maga is bírói úton érvényesítse a iogait. (Bp. Tábla P. VII. 13.471—1932.) Abbanhagyási és kártérítési kereset alkalmazott ellen. A versenytörvény alapján abbanhagyási kereset rendszerint csak a versenytárs ellen indítható. Ha azonban valaki, üzletét eladva az új tulajdonos egyik versenytársának közeli üzletébe alkalmazottként lép be és volt vevőit igyekszik odacsábítani, vele szemben is helye van abbanhagyás iránti keresetnek, s ez a kereset nem utasítható el csupán azon az alapon, hogy ő mint alkalmazott, nem versenytárs. Kártérítési keresetnek a versenytörvény alapján mindenképpen helye van ily esetben az alkalmazott ellen, mert a versenytörvény 33. §-a szerint a vagvoni felelősség a részeseket is terheli. (Bp. Tábla P. VII.' 8853—1932.) Abbanhagyásra kötelezés jogosan kérhető, ha az alperes kijelentette ugyan, hogy a cselekmény ismétlésétől tartózkodni fog, de az elkövetés jogellenes voltát nem ismerte el. (Bp. Tszék 13. P. 38.275—1932.) Szándékosság — gondatlanság — jóhiszeműség. Az abbanhagyás és a vagyoni kártérítés szempontjából nincs jelentősége a szándékosság kérdésének, mert a versenytörvény 1. §-a értelmében abbanhagyás és vagyoni kártérítés gondatlanság esetében is követelhető. Sőt az abbanhagyás iránti igény szempontjából még a jóhiszeműség kérdése is közömbös, ha a cselekmény tárgyilag a versenytörvénybe ütközik. A szándékosság csupán a versenytörvény 35. §-ában körülírt nem vagyoni kár igényelhetésének az előfeltétele. (Bp. Tábla P. VII. 13.360—1932.) Jogosulatlan vevöszerzés. Ha egy nagy és befolyásos vállalat, amely egy nélkülözhetetlen ipari anyag gyártásának túlnyomó részét kezében tartj-a, azzal akarja üzleti pozícióját megerősíteni a versenyben, hogy — körleveleinek tartalma szerint — ő az üzletfelei érdekében küzd egy olyan adó behozatala ellen, mely az üzletfelei iparát érinti, az ily eljárás az üzleti tisztességbe ütközik, mert oda nem tartozó elemeket visz az üzleti verseny területére. Sőt egyenesen a jó erkölcsbe ütközik az a beállítás, hogy a tervezett adó az érdekelt iparosságot végromlásba döntheti, amitől elsősorban a befolyásos vállalat mentheti meg az iparosokat. A vállalat ezen szerepének és a tervezett adó romboló hatásának ilyen beállítása a csekélyebb intelligenciájú kisiparosság megtévesztését célozza és jogosulatlan vevőszerzést, vevöfogdosást képez. A cselekménynek az üzleti tisztességbe ütköző voltát fokozza az, ha az ilyen beállítás célja közvetlen haszonszerzés, e versenytárs olcsóbb árainak letörése és vevőinek elhódítása. (Bp. Tszék 13. P. 46.108—1932.) A versenytársra hátrányos összehasonlítás. A tisztességes üzleti felfogással nem egyeztethető össze, hogy valaki a versenytárs árujának lekicsinylésével, esetleges fogyatékosságának célzatos kiemelésével igyekezzen magának előnyöket szerezni és áruja kelendőségét fokozni. Jogos érdek, tárgyilagos összefüggés és indokolt szükségesség nélkül nem szabad a versenytárs áruját a verenytársra hátrányos módon a saját áruval szembeállítani. A versenytárs árujának szigorúan tárgyilagos, vagy tudományos bírálata elvileg nem kifogásolható, de nem tekinthető ilyennek, ha valaki kiragad egyes szórványos eseteket, amikor a versenytárs áruja az övénél gyengébbnek bizonyult s ezeket általánosítva igyekszik a versenyáru hírnevét aláásni. (Bp. Tszék 13. P. 38.275—1932.) A «Művek» cégtoldat értelmezése. A «Művek» cégtoldat csak oly vállalatra vonatkozólag jegyezhető be, amelynél a működési ágak sokféle és különleges, önmagukban véve is gyári jellegű és terjedelmű olyan zárt egységekre oszlanak, amely egységek az alkalmazott munkásoknak úgy szakmabeli, mint műhelyi elkülönítését külön üzemvezetés mellett szükségkép maguk után vonják. (Bp. Tábla P. VI. 11.158— 1932. Megtévesztés eredményessége. Ha megállapítást nyert, hogy a cselekmény megtévesztésre és a versenyhatás fokozására alkalmas volt, ebből következik, hogy eredmény elérésére is alkalmas volt. Az állandó bírói gyakorlat szerint, az üzleti tisztességgel össze nem férő eljárás e minősítésének nem feltétele, hogy közvetlen és kimutatható eredménynyel járjon. E kérdésnek csak a kártérítés összegszerűsége szempontjából van j.elentősége. Közömbös és ezért bizonyítás nem rendeltetett el arra a tényre sem, hogy megtévesztés miatt senki fel nem szólalt és a megtévesztőnek minősített hirdetések eredményt nem értek el, mert az a körülmény, hogy a hirdetés megtévesztő értelme miatt senki nem tett panaszt, még nem jelenti azt, hogy a hirdetés alkalmatlan volt a megtévesztésre. (Bp. Tábla P. VII. 13.359—1932.) Ipari munka vállalása kereskedő által. A megállapított tényállás szerint az alperes textilárukereskedő azzal a paplangyáros céggel, melynek egyik tagja az alperes veje, oly megállapodást létesített, hogy az alperes által elvállalt papianátdolgozásokat ez a cég végzd el, s a vállalt munkák után alperesnek 5% jutalékot fizet. Ily körülmények között alperesnek «Dunyhából paplant készítünk», vagy «Paplanok feldolgozását vállaljuk* szövegű hirdetése megfelel a valóságnak és nem kifogásolható azon az alapon, hogy a hirdetés szövege saját üzemre utal, holott alperesnek ily üzeme nincsen. Ettől eltekintve a vállalkozási szerződésnek nem képezi minden esetben lényegét az, hogy a vállalt munkát a vállalkozó maga végezte. (Bp. Tábla P. VII. 8135—1932.) A hirdetés megtévesztő értelme. Annak elbírálásánál, hogy valamely hirdetés alkalmas-e a közönség megtévesztésére, az átlagos műveltségű és értelmiségű közönség átlagos figyelme az irányadó. A megtévesztés kétségtelenül fennforog abban az esetben, amikor nyilvánvaló, hogy a hirdetés valódi jelentésének felismeréséhez bizonyos fokú hozzáértés szükséges. (Bp. Tábla P. VII. 13.581—1932.) Hatósági színezet feltüntetése. Nem lehet szó hatósági színezet jogosulatlan feltüntetéséről akkor, ha a hatósági színezetűnek vélt elnevezés használatára az illető hatóság engedélyt adott. (Bp. Tábla P. VII. 8537—1932.) Megtévesztő árumegjelölés. Műselyemből készült áruknak «atlasz selyem», <.<charmeuse selyemu elnevezéssel való hirdetése megtévesztő és a versenytörvény 2. §-ába ütközik, az a cselekmény pedig, hogy a hirdetés, illetve a kirakati megjelölés alapján vásárló közönséggel nem közlik, hogy az áru műselyemből készült, a versenytörvény 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény. (Bp. Tábla P. VII. 2413— 1932.) ^Fillérekért kaphatón — nem megtévesztő. A kereskedelmi forgalomban az utóbbi időben széles körben elterjedt «fillérekért adunk», «filléres gyors», «fillérekért mehet színházba* stb. tartalmú hirdetéseknek a szokásos figyelem mellett csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a hirdetett áru, vagy szolgáltatás olcsó. Az ilyen hirdetésekben szereplő «fillérek» kitételt senki nem értelmezi úgy, mintha valóban csak néhány fillérbe kerülne a hirdetett áru. Ennélfogva nem minősíthető reklámszédelgésnek az «Itt 3000 darab ridikül, utazótáska fillérekért kapható» szövegii hirdetés sem. (Bp. Tábla P. VII. 14.331—1932.) Telefonkönyvben megjelent hirdetés eltiltása. Az alperesnek a távbeszélő betűrendes és szaknévsorában megjelent hirdetés abbahagyására vonatkozó kötelezése a jelenleg forgalomban lévő névsorra nem vonatkozik, mert alperes a te-